Megint van kitől félni

A végletekig balkáni leszek: az volt az utóbbi években a kezembe került akciót is tartalmazó filmekkel a bajom, hogy a terrorista, mint főellenség teljesen hiteltelen. Itt a fű se nő, jó ebédhez szól a nóta, hagyjuk már egymást békén a dühös burnuszos alakokkal. Bezzeg 2001 előtt - vagy ezt már elsírtam korábban? - voltak gonosz amerikai kormányügynökségek, elveszett kódok, saját, ferde útjukat járó ügynökök, pénzéhes neonáci szervezetek, megacégek és így tovább. Még az igen rossz, A hálózat csapdájában-t is lehetett szeretni.

Zárójel: azért a fentiek közül a titkos kormányügynökségek a legjobbak. Az olyanok, mint az NRO, amiről nem igazán lehet tudni, hogy 1972 óta mire költötte a kis zsebpénzét. Tiszta sci-fi, nem?

Na ezek a filmek tűntek el nekem a szeptember 11-i támadások utáni nagy patriotizmusban. Egyedül a hackerfilmnek, illetve kiberháborús filmnek is király Die Hard 4.0 rémlik, mint nézhető akcióthriller. Az elmúlt évben viszont mintha elkezdődött volna valami olvadás. Előbb érkezett a Sasszem (Eagle Eye), ami a megfigyelő állam infrastruktúrájával, mindentudó gépeivel kezd ijesztgetni, majd ezt a sort folytatja a m1k3y blogján talált Echelon Conspiracy is. Remek, hogy az átértékelődő privacy kép, a netes mindennapok “minden nyilvános” attitűdje ellenére is készülnek filmek arról, hogy arra a brutálisan sok adatra rá lehet ereszteni a gépeket, amik aztán megbolondulnak, és lesz sírás meg Frankenstein nevének emlegetése.

Egyik film sem tökéletes, cserébe a bennem lakó kis kriptoanarchista nagyon szélesen vigyorgott mindkét film alatt. Akkor pedig, amikor az egyikben szembejött a Wargames - aminek szintén készült egy elég vacak folytatása az elmúlt években - egyik legjobb jelenetének modern verziója, akkor már nevettem is. Ettől függetlenül szórakoztató, egyszernézős hackerfilmek, erősen ajánlott mindkettő.

Zárójel: belegondolva, mekkora vicc, hogy már a The Sneakers is a világ összes titkosított adatát feltörő chippel riogatott, mégis az az egyik legjobb hackerfilm.

Fáradt Pentiumom Atomra cserélem

Legyőzött a kíváncsiság, elolvastam a Salon-ban 2005 végén megjelent Themepunks-ot, ami a Makers-nek Doctorow a Tor.com-on futó új regényének előző verziója. Érdekelt, hogy a barkácsolós utópia milyen fordulatot vehet majd. Van mentségem, na.

A poént lelőni nem akarok, azt viszont le kell írnom, hogy ha a Makers annyira pontosan követi az előző írást, mint az első három rész alapján gyanítani lehet, akkor lesznek értékelhető fordulatok. A boldogan forrasztgatunk a világ meg megjavul szál kibővül, bonyolultabbá válik, talán még a nagy abbiehoffmanniáda is alábbhagy, de odáig nem tartott az előzetes, hogy ebben biztos legyek. Ja, és változik a kérdés, most épp az: hát hogy fog ez összeállni regénnyé?

Apró, és pont az apróságuk miatt iszonyúan vicces változások vannak. A táncoló Elmo figurákat 2005-ben még úgy dobták ki, hogy a belükben Pentium 3 chipek voltak, a Makersben már Intel Atom. Lelketlen szöveggyilkolás, de azért vegyük észre, hogy ennél a momentumnál döccen a geek logika a történet miatt. Ha megjelenik a könyv, vicces lesz az ilyen apróságokba pizza és kóla mellett belekötni.

Egy dolog nem változik, az előzmény pont ugyanannyira szilícium-völgyi, Abbie Hoffmann-ból kinőtt, hippik által megtermékenyített hackerkultúrás, szemetet újrahasznosítós, gazdaságosan 3D-ben nyomtatós zöld álomvilág, mint a Makers. Nagyon amerikai történet, de könnyű nyári olvasmánynak jó.

Doctorow barkácsolói

Részekre bontva jelenik meg Cory Doctorow legújabb, nagyon amerikai könyve a tor.com-on. A heti három epizóddal bővülő Makersbe most érdemes becsatlakozni, annyi szöveg már van, hogy ne fogyjon el hirtelen, de még nem lehetetlen behozni a lemaradást.

A történet szerint a Szilícium-völgyre is Detroit sorsa vár, ám ebbe nem mindenki hajlandó beletörődni. A Kodakot és a Duracellt felvásárló csoport feje, Landon Kettlewell egyike ezeknek az embereknek, hatalmas innovációs laborrá, az adott, filléres technológiákat új ötletekkel ötvöző makerekkel együttműködő rendszerré akarja alakítani a céget. Innentől repülnek az épp hogy csak elfelejtett mémek, divatos kütyük, hívószavak. Atom processzorral meghajtott táncoló Elmo figurákból épített kluszter, gyors prototpizálás, 3D szkennelés és nyomtatás. Olyan az egész, mint egy Bre Pettis előadás, csak kicsit több benne az ábrándozás szintjéig optimista fikció.

A regénnyel kapcsolatban egyelőre vegyesek az érzéseim. Az egyik aggályom, hogy Doctorowból megint előtör a népnevelő, ami a Little Brother-nél még épp elviselhető szinten maradt. Az első három epizódban megkapták a magukét a kövér geekek, a Szilícium-völgy cégei, és volt hosszas elmélkedés az újságírás etikájáról. Ráadásul nagyon múlékony dolgokra, a makerség divathullámaira épít Doctorow. Kísérletnek mindenesetre érdekes.

Az első, a második és a harmadik szakasz pedig már olvasható. Egy jótét lélek még feedet is csinált (RSS), hogy a regény egyetlen epizódjáról se maradjunk le.

#2570 (k mint kaláka)

Egy Sebő tegnap legalább húsz évvel fiatalabbnak látszott, mint öt éve. Igaz most volt három fiatal népzenész csaj is a zenekarában. Lehet van valami abban a középkori hitben, hogy? Akárhogy is, itt van egy kis Rejtelmek.

Kettő Kedves Lazyweb, miért nincs még olyan pólóbolt, ahol A hetedik megfelelő sorait lehet megvásárolni? Mára szeretnék egy, ki eget mér és bólint pólót, holnapra mondjuk jöhetne az egy, aki csak néz a Holdra, és ha elfogy a szabadság, felvenném azt, amin az díszeleg egy, ki dolgozik bomolva.

Modern történelemkönyv beépített keresővel

MTI híradatbankBemondásra kénytelenek lesztek elhinni, mert nem lehet szabadon böngészni, de a magyar internet egyik legjobb helye az MTI hírarchívuma. Nem irónia, nem vicce, nincs benne maró gúny, ez maga a tényvalóság. A lista Gorbacsov újévi beszédével kezdődik, és aztán ott van minden MTI hír tegnap és 1988. január elseje között. Akinek van hozzáférése, mindenképp nézzen szét, akinek nincs az pedig az 1989-es eseményeket tárgyaló MTI oldalon olvashat bele legalább egy év történéseibe.