#2622 (tiltakozó invader)

invaders

A Rosa Antifa Wien antináci csapat matricáival találkoztam már egyszer, amikor még az iBookomra kerestem megfelelő minőségű és felbontású Space Invader mintát. Lehetett válogatni is a különböző töltetek közül, volt antináci, antiszexista, homofóbia ellenes és a többi. És erre mi jön szembe három év múlva az utcánk sarkán?

#2619 (g mint gépház)

SF Meetup után - csütörtökön volt, videók majd lesznek - elfelejtettem újságolni, de az van, hogy sikerült megtöltenünk az eddig használt termünket a Főnixben. Harmincöt-harminchatan jöttek el csütörtökön, és ezek közül senki nem harapta át a másik torkát. Kis dolgoknak is örülni kell, ha magyar scifiről van szó.

#2618 (v mint vudu)

Az este programja az lesz, hogy kitaláljam 1, mi miatt tűnik el a Bluetooth modul, ha suspendbe teszem a gépet 2, melyik frissítéssel implementálták ezt a remek funkciót, mert régen működött. Ebédidőben kiugrok a vásárcsarnokba, mert állítólag a debughoz elengedhetetlenül fontos egy fekete kakas vére.

#2617 (i mint istenemvégrevalaki)

Because, you see, Evernote is crap for any sort of structured note-taking or draft text that requires minimal formatting or (more often) considerable amounts of revising, because it can’t even deal with simple formatting properly, let alone tables – which it does, but laughably badly – or, most importantly, outlining.

(Tao of Mac: Items of Note on Note-Taking)

Amúgy az egész Carmo bejegyzés igen jó. Ez volt az a maces blog, aminek a megtartása nem volt kérdés a váltás után sem.

Metropolisz fényből és poligonból

Biztos mondtam már, hogy lenyűgözőnek tartom azt, hogy az emberek játszanak. Shamus Young például egy városgenerátor programot legózott össze, szigorúan tartva magát a projekt elején lefektetett szabályokhoz. A városkép majdnem minden eleme procedurálisan generált, azaz a szoftver csak a léterhozásukhoz szükséges szabályokat tudja, minden mást futtatáskor számol ki.

A lenti demó elkészítése körülbelül ötven órájába került Youngnak. A történetben nem is a videó az igazán érdekes, az egyszer megnézve szép, aztán az ember továbbkattint róla. Az igazi csoda az a tucatnyi blogbejegyzés, amiben elmeséli a Pixelváros keletkezését, a rossznak bizonyuló döntéseket, javításokat. Ezekben lehet megfigyelni a játékot magát.

Itt kezdődik a kaland.

Az integrált, grafikai teljesítményből átmenő jegyet csak tévedésből kapó vasamon szörnyű lassú a Pixel City. Na nem mintha ez lenne a lényeg. Azért a Techbázis tesztvasán megnézem még.

Indiana Jones és az egy marék pixel

Már a pénteki játékajánlónk - amiben amúgy sikerült összekevernem Indiana Jones-t James Bonddal - írása közben is sejtettem, hogy a Spelunky jó lesz ingyenjátéknak. Fél óra ugrálás, ostorcsattogtatás és aranybálvány-rablás után is látszott, hogy igen remek platformert rakott össze Derek Yu.

spelunky1

A harmadik végigjátszott óra után már világos volt, hogy a Spelunky nem egy jól eltalált ugrálós játék, hanem egy gyönyörűen lecsiszolt, átgondolt, piszkos nehéz platformer-kalandjáték hibrid. (Az okosak szerint platformer-roguelike.) Lehet, sőt ajánlott is, tárgyakat gyűjtögetni, amik segítik a túlélést. Ezek egy részét felveszi a karakter, esetenként akár egymásra is, mint a rugós- és a szöges cipőt. A másik felük viszont a kezében van, ami azért különösen kínos, mert ebből úgy tűnik, csak egy lehet. Ha elkezdünk szaladni a bálvánnyal, kristálykoponyával, veszélyben-lévő-szőkével, akkor ott kell hagyni a fegyvert.

A halál nem kivételes dolog a Spelunky-ban, az maga a szabály. Kivétel az, ha a játékos életben marad. Meg tudnak ölni a ránktámadó lények, lezuhanhatunk, agyonnyomhat az aranybálványt védő nagy kőgolyó, felrobbanhat bomba, megehet pirahna vagy húsevő növény. A legszebb az egészben, hogy a leggyakoribb halálok a figyelmetlenség, utána jön az ügyetlenség, és nagy ritkán segít nekik a pech is. Amilyen mocskosul nehéz, annyira igazságos játék, ha valaki elcseszi, az én vagyok.

Abszolút mellékszál: hatalmas poén, ahogy a játék elején elmeséli a hős, hogyan került a barlangba. Három mondat, minden játékindításkor más és más, ugyanazon a kalandregény nyelven. A World of Goo alrendszereket felsoroló - “debating games as art” meg hasonló marhaságok - indítóképernyője volt ennyire vicces még.