Egy óra József Attila

“Nyugodtan lehet jönni, menni” - írta a tábla az előtérben, de nehéz volt komolyan venni. Pedig szünetre érkezem meg, úgy kilenc tájban, József Attila szülőházának udvarára, ahol Galkó Balázs reggel tíz óta olvasta a költő összes verseit. A ház előtt parkoló piros kocsmabuszban forralt borért és sörért - meg a sajtóhírek szerint libacombból és kuglerből álló József Attila menüért - álltak sorba az emberek, bent csendesen zúgtak a gázmelegítők. Aztán visszaszállingóztak az emberek, leültek, és az eddigre már kissé viharvert Galkó folytatta a felolvasást.

[audio:https://worldshots.hu/wp-content/audio/Galko_Jozsef_Attilat_szaval.MP3]

Nagyjából egy óráig hallgattam a verseket, fél tizenegy körül a térfűtők elvesztették a harcukat a huzattal, és kezdett bitang hideg lenni. Valahol 1933-ban szálltam be az életműbe, és abban egészen biztos vagyok, hogy a Jaj majdnem…-ig tart a felvétel. Közben jönnek, mennek, repülő száll le, autó megy el, épp csak nap nem süt, ló nem nyerít.

Ja, és zúg végig a fűtés. Ha rájövök mit lehet vele csinálni, azt még kiölöm.