Tetszik, nem tetszik, manapság, a “digitális írástudás” és a néha követhetetlen módon felgyorsult szoftveres fejlesztések-fejlődések korában rendszerünk és az általunk használt programok alapvető információinak és kezelési módjának ismerete majdhogynem olyan fontos, mint ruháink méretének megjegyzése: nem jó, ha túl nagy ránk a nadrág, hát még ha túlságosan feszül. Nap mint nap olvashatunk biztonsági résekről, új felhasználási lehetőségekről, de mi haszna mindennek, ha az ember még böngészőjének verziószámát, ne adj isten, típusát sem ismeri? Ennek fényében igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy az adathalászok, a vírusgyártók vagy a spammerek nem aggódnak túlságosan: hiába a vírusírtók feszített frissítési üteme, a megannyi figyelmeztetés, hiszen amíg saját rendszerünk állapotával nem vagyunk tisztában, megvédeni sem tudjuk azt.
Tovább is van a poszt - olvassátok el a Dragonweben - de én itt éreztem, hogy túl sokat akarunk a felhasználóktól. Ne kelljen tudni verziószámokat, egyáltalán semmit nem jelentenek. Annyit mondanak, hogy a kezdetektől hányszor frissítették a programot, sőt esetenként azt sem.
Ráadásul a szoftverek többnyire tudnak frissülni maguktól. Ha valamit meg kéne oldania az IT-nek, akkor az a felhasználók motiválása, hogy az egy darab OK gomb lenyomását ne hagyják ki. Ha ez megvan, akkor a biztonsági rések problémáját kezeltük. Azaz még egy dolog kell, de az se informatikai természetű, meg kell tanulni beismerni a hibákat. Ha ez nem megy, még mindig ott a full disclosure.
Ha a számítástechnika csak úgy tud működni, hogy mindenkiből geeket csinálunk, akkor tényleg át kell adni a terepet az iPad-nek, mert mindent elrontottunk.
Jó, oké, az idézet valóban túlzó megállapítás, elfogadom a kritikád. Azonban szerintem a szoftverek, oprendszerek fejlődése továbbra is verziószámokon és platformokon fog múlni - legalábbis az én életemben még nagy valószínűséggel igen. Amíg ez így van, bizony nem árt, ha a felhasználó tisztában van azzal, mit használ, mivel dolgozik. Ha nem fordít erre figyelmet, lassan senkit nem fog érdekelni - miért nem képezte magát, kérdik pl. egy munkahelyen (ahová úgy pályázott, hogy professzionálisan kezeli az Office-t, aztán kiderül, hogy Outlookban életében nem használta a megosztásokat, stb. ne ragozzuk).
Nyilván túlzó általánosságban véve, amit írtam, de egy egyetemi közegben nem gondolom, hogy feltétlen magas mérce - már csak azért nem, mert a diploma alapkövetelménye egy szakdolgozat megírása komoly formai szabályok alapján. A forma betartása pedig csak akkor lehetséges, ha a delikvens tudja, hogyan kell szövegszerkesztőjében a kívánt paramétereket előcsalogatni. Enélkül ugyanis diplomát sem szerezhet. Erre szeretnék csak rávilágítani.
Ja, egyébként ha nem érdekli az embert a sok verziószám és egyebek, csak a “működjön” vonalán szeretne menni, akkor vegyen olyan rendszert, ami ezt szolgálja. Nem tudom, csak én gondolom, hogy mindenütt problémákba fog ütközni?
A fejlődése igen, az életünk viszont már most sem azon múlik. Az ipar egy része 2000-es Office-t használ, más része 2003-at, a kísérletezők pedig bevezették a 2007-et is talán. Hirtelen nem tudok olyan feladatot mondani, amit az egyikkel meg lehet oldani, és a másikkal nem.
Nem hiszem, hogy bármelyik rendszeren problémákba ütközne, ha “csak működik” rendszert akar. Windowson ott a Security Essentials és a Windows Update, a Mac és a Linux szépen frissíti magát, csak az entert kell rányomni. A legtöbb feladathoz pedig ma már elég egy böngésző is.
Amit hasznosabbnak tartok a szoftveres tudásnál, az a kísérletezőkedv. A hajlam, hogy kipróbáljanak újdonságokat. Viszont ez egészen másfajta skill, azt hiszem.
Pont az Office-nél jön elő a gond, hogy az emberek nem vágják a verziószámozást. Állandóan jönnek a megzakkanások, hogy az egyik Word nem bírja olvasni a másikat. Azzal, hogy jelenleg simán el lehet képzelni 4 verziót szűk körben is (2000, 2003, 2007, és én pl. már a 2010-et használom), tudatosítani kell az emberekben, hogy a docx nem ugyanaz, mint a doc meg az xdocx. Szar dolog (és a Microsoftnak megbocsáthatatlan), de ezt nem elfogadni szerintem struccpolitika.
@Dani: A probléma részleges megoldása az Office compatibility pack, ezzel a 2000-es verzióig visszamenőleg kompatibilissé lehet tenni az XML-alapú formátumokkal az Office-t.
http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?familyid=941b3470-3ae9-4aee-8f43-c6bb74cd1466&displaylang=en#QuickInfoContainer
Vegyes környezetben rendszergazdai felelősség ennek a telepítése - ezt például utálom a saját IT-nkben, hogy képtelen volt felrakni - saját gépen viszont valóban tájékozódni kell.
(Abba ne menjünk bele, hogy jó ötlet volt-e átállni az XML-alapú formátumokra. Amúgy igen.)
Köszönöm! És ez szerinted mennyire geek kategória? Mert szerintem legalább annyira, hogy a bejegyzésben levezetett okfejtés alapján csavarhatjuk magunkat a vizes lepedőbe.
Otthoni felhasználónak geek, ott viszont nem látok olyan use case-t, ahol zavaró lenne a formátumok keveredése.
Céges felhasználó viszont nem telepítget a gépére, ellenőrzött környezetben dolgozik, nincs admin joga. Ha problémája van, megoldja az IT.
Kit hagytam ki?
Mondjuk az ügyvédeket, tanárokat, könyvtárosokat, orvosokat stb., magyarán mindazokat, akik munkájuk során, de otthoni környezetben találkoznak ezzel a problémával (kihaló állatfaj, az is igaz).
Az ügyvédet céges felhasználónak vettem. A tanár, orvos, könyvtáros pedig nem feltéletnül a legfrissebb verziót használja. Illetve kérdés, hogy mire adott ki 20-50 ezer forintot az Office frissíténél. Ezt továbbra sem tudom.
(Btw tanár, szerencsére időben előkerült otthon, hogy az OpenOffice ODF-be akar menteni, amit az iskolában nem tudnak megnyitni, így átállítottam az alapértelmezett formátumot.)
az ügyvédek többsége egyéni vállalkozásban csinálja… mindegy, a lényeg igazából az, hogy ez a tapasztalatom szerint létező probléma :)