Nem volt abban semmi ideológia, semmi megemlékezési vágy, hogy ma végre kimentem az Ecserire. Annyi volt csak mögötte, hogy múlt szombaton annyira elaludtam, hogy még a Pecsába se jutottam ki, ami pedig tényleg csak egy busznyira van tőlem.
Az előzetes infóm annyi volt, hogy a piacon hamarabb lelek régi bútort, túlárazott komcsi giccset, mint érdekes darabokat. Ehhez képest hazahoztam (1200 forintra lealkudva) egy Gillette Slim Adjustable borotvát, Tamást pedig úgy kellett elrángatni a retró távmérős gépeket (Fed, Zorkij, Olympus vegyesen) kínáló árusoktól. Még reprográfiához használt KGB-s belső fejlesztésű masinát is láttunk, amit állítólag maga Aczél elvtárs egykori titkára hozott be a piacra. Emellett persze volt sárgaborítós krimi, eozin Lenin, réz vackok, régi bútorok és kortalanul csúnya nippek is, mégis megéri kimenni néha szétnézni.
Emlékezni amúgy lett volna mire, kis ráhagyással pont egy éve szűnt meg a Verseny utcai piac. Az a piac, ahol persze lehetett kapni lopott biciklit, vámolatlan kínai berendezést, bólogató zsiráf nélküli dévédét, de tele volt csodákkal is. Megkockáztatom, több csoda volt - Betamax kazetta, Élve fogd el, AKAI szalagos magnó - mint csempészáru. A város egyik legérdekesebb helye volt, aki sose ment ki, most sajnálja kicsit, és nézzen ki valamelyik szombaton az Ecserire.