Kérdésem van hozzátok digitálisan olvasókhoz: szerintetek rendben levő-e a papír kötet megvásárlásával legalizálni a kalóz e-könyvet? Szóval, ha fent van a polcomon az Ólomerdő, akkor nyugodt szívvel tölthetem-e le kalóz hálózatokon keringő digitális változatot? Ha már jön a Bookline-ról A fekete zongora, akkor ér-e levadászni mondjuk torrentről, és elkezdeni az olvasását? Vagy, horribile dictu, e-könyv-olvasón végigolvasni, a kötetet meg felrakni a polcra. Antikvár kötetes példát nem is írok, el tudjátok képzelni.
Nem az érdekel, hogy jogszerű-e, arra már tudom a választ. A szerzői jog szempontjából egyértelmű, hogy a könyvek ilyesfajta legalizálása nem létezik. Jogom van magáncélra másolatot készíteni a megvett papírkönyvekről, amennyiben a másolást kézzel vagy írógéppel hajtom végre. Mivel én digitálisan másolnék, ezért jogot sértek, tiszta sor.
Arra lennék inkább kíváncsi, hogy jónak, betarthatónak és betartandónak tartjátok-e ezt a szabályozást? Mikor engeditek meg magatoknak a kalózkodást? Ha megvan a kötet papíron is? Ha már nincs nyomtatásban, beszerezhetetlen a könyv? Ha sikerült megcsípni egy antikvár példányt? Vagy egyáltalán nem érdekel, és ha a piac nem szolgál ki, akkor ti sem játszotok a szabályai szerint?
És ha már ilyet kérdezek, akkor itt a saját használatra szánt válaszom elsőnek. Zavar a műpéldány logika. A megsérült telepítő CD-n található játékot, a nagylemezen, kazettán egyszer már beszerzett zenét nyugodtan letöltöm. Pont ugyanígy vagyok a könyvekkel is. Amíg nem volt e-könyv-olvasóm, azért szedtem le, mert a digitális verzió sokkal kényelmesebb, ha keresni kell a kötetben, ha bármit idézni szeretnék a szövegből. Most az is számít, hogy nálam lehet a szöveg, nem csak egy kötet lehet a táskámban.
Az ideális az lenne, ha a megvásárolt licenc fedné az e- és a papírkönyvet is - ezt csinálta évekkel ezelőtt a Syngress - vagy ha lehetne korszerű módszerekkel magáncélú másolatot készíteni a könyvekről. Azt viszont nem szeretném, hogy megint egy lemez-kazetta-cd-mp3 váltás játszódjon le újabb kötelező vásárlásokkal.
Ketté választanám a kérdést. :)
a., nekem nincsen erkölcsi aggályom azzal kapcsolatban, hogy ha megvettem a papírkönyvet, ÉS amúgy nem elérhető legális e-változat belőle, akkor ott legyen a kalózváltozat az olvasómon. Egy Kindle-t szívesen viszek bárhová a kabátzsebben, egy komplett könyvtárat kevésbé. :)
b., viszont mi van akkor, hogy ha mondjuk egy év múlva kijön egy legális e-változat, megfizethető, normális áron? Azt gondolom, hogy ebben az esetben viszont illendő lenne a legális példányt megvásárolni - már csak azért is, hogy az adott kiadó később is toljon e-bookokat.
Miben különbözik a B forgatókönyv mondjuk a lemez-CD modelltől? És az árazáson kívül? Szerintem ez ugyanúgy műpéldányban való gondolkodás.
A gyakorlatban nyilván van olyan ár, amit az ember kifizet duplikát példányokért, hogy legyen mit kölcsönadni, hogy legyen egy otthon és egy a táskában, stb. Viszont erre nem építenék.
CD-t nem veszek pénzért, mert fölösleges arra a 20 másodpercre, amíg ALAC másolat készül belőle. Ha valami nem megvehető online, azt úgy értelmezem, hogy az adott kiadó nem szeretné megkapni a pénzem. Sorry, van alternatíva.
Könyvnél szerintem az lenne a minimum, hogy a papír változathoz kapna mindenki egy kódot, amivel otthol letölthetné az elektronikus változatot. Tudom, radikális utópia.
@Sesam - egy kb. 10-15%-os könyvár drágulást bevállalnál egy ilyen opcióért?
Nekem nagyon sok könyvem van, kemény pénzeket fizettem érte és ha a könyvkiadó nem veszi a fáradságot hogy ezekből elektronikus példányokat gyártson akkor így járt, megcsinálom magamnak.
Hogy ezzel jogot sértek? Igaz, nem örülök neki, de egyszer már fizettem érte, nem is értem miért ne digitalizálhatnám magamnak. Nem adom másnak, nem kérek érte pénzt, nem kalózkodok vele csak én szeretném olvasni majd a közeljövőben v a gyerekeim.
Viszont ha jön egy jobb minőségű példány kiadói részről, azt azért szívesen megvenném, természetesen ha megfelelő az ára.
üdv
E
hm, furcsa milyen lelkiismeretesek vagytok ezzel, nekem semmilyen gátlásom nincs a kalózkodással kapcsolatban. de ha már pénz, a kérdés hogy kit támogatok azzal ha fizetek és legalizálok, a kiadót? a szerzőt? Cory Doctorow hozzáállása tetszik, aki a legtöbb papírkönyvét ingyen letölthetőként közzéteszi az oldalán de ott van oldalt a donate gomb, és simán fizetek akár utólag is mert tetszett amit írt. írásból megélni? húzós. (bár műfajoknál pl oknyomozó újságírás fenntarthatósága kérdés, ha senki nem fizeti meg) nem szolgálom jobban ha minden ismerősömnek elmondom mennyire tetszett? SeSamnak igaza van, sőt az lenne az igazi, ha már fizetek érte akkor ne műpéldányhoz kötődjön hanem elérhessem a művet bárhonnan.
@Hhanuman
Az a szép, hogy ebben a történetben olvasóként mindenki a barátom. Ahhoz nem fér kétség, hogy az íróval egy oldalon vagyok, azért olvasom. Mivel az író Wordjéből nem egy regény jön ki, hanem egy kézirat - bővebben Charlie Strossnál - ezért a szerkesztő is a barátom. A szerkesztőt viszont a kiadó fizeti, aki mondjuk tíz könyvéből heten bukik, és háromból finanszírozza a következő tizet.
Nincs olyan a folyamatban - kivéve talán a terjesztőket, akiket, ha lehet hinni a pletykának, az anyjuk se szeret szívből - akinek a valamilyen módon való fennmaradása ne lenne érdekem. De legalábbis az általuk betöltött funkciókra szükség van. Kérdés, hogy ez milyen modellben lehetséges.
@Hhanuman: ahogy @kelt írja, az író kéziratot szül, nem regényt. Nem hiszek a magányos írózsenikben, akiknek az írásaihoz nem lehet / kell hozzányúlnia egy szerkesztőnek, hogy olvashatóbb / jobb / zseniálisabb kiadvány legyen belőle. Ahogy olyan író sincs, aki tökéletes helyesírással tolná a dolgokat, és nem kellene mellé korrektor.
@kelt: a jelen terjesztői rendszerért valóban nem lenne kár. Viszont lesznek újabb terjesztők, a’la txtr.hu, akiknél majd az ekönyvek fognak koncentrálódni. Csak rajtuk áll, hogy a jelenlegi szabadrabló rendszernél jobbat csinának-e. Mondjuk az is igaz, hogy azért e-könyvvel egy tökös kiadó esélyesebben ki tudja hagyni a képletből a terjesztőt.
oszinte leszek: nem tervezem, h valaha is penzert vegyek ebookot. viszont miutan kiolvastam es jo, szivesen fizetek(nek).
alapvetoen nem a fizikai birtoklasert kellene penzt kerni, hanem a hozzaferesert.
igazatok van, így már más, én az olvasó szempontjából estem neki a témának, és nem az értéklánc felől;) a terjesztő viszont kihagyható belőle, de azt hiszem mindenképpen kell bele valamilyen csavar (ja, min hozzáférésért fizetni és nem darabszámért) vagy okos árpolitika (fapadoskönyv.hu 240 huf-os szépirodalma), mert amíg lekalózkodható az emberek max utólag donate-olnák. nincs ötletem, folyamatosan ezen gondolkozom…
Én fordítva csinálom - mivel tudom, hogy a “majd ha kiderül, hogy jó, megveszem papíron”-ból nem lesz semmi, digitálisan csak az ingyenesen/legálisan hozzáférhetőt gyűjtöm.
Viszont ha egy könyv megvan papírban is, és a digitális változattal csak időt spórolok, akkor a legkisebb lelkiismereti aggály nélkül nyúlok a digitális változathoz.
Pl. tegnap szükségem volt egy névre, tudtam, melyik könyvben, milyen idézettel találok rá. Egyszerűbb volt leszedni a netről, és kikeresni az idézetet, mint felállni, megnézni, hogy a polcon van-e vagy egy dobozban, majd a tárgymutató alapján kibogarászni a könyvet.
(Illetve most gondolkozom azon, hogy az anathemet már “ingyen” eváltozatban fejezem be, mert félúton abbamaradt az olvasás - túl nehéz volt ahhoz, hogy magammal vigyem, ezért más könyvek leelőzték. Megvan a könyv, megvan a soundtrack, szerintem a szerzők is pénzüknél vannak.)
Kérdezzük meg Scalzit is!
http://whatever.scalzi.com/2010/04/07/on-how-many-times-i-should-get-paid-for-a-book/
“Pay me again if you like; I won’t complain. But once is enough. “