Van-e tárgykultúra?

“hagyd örökűl ha kihúnysz”

Van egy olyan kérdésem, mint az ebookos etikás volt - amit mint kiderült a NYT is feldolgozott - azzal a különbséggel, hogy erre nincs kész válaszom. Mi az a mostani használati tárgyaink közül, azok közül, amik meghatározzák a kort, a mindennapokat, az, ami még harminc év múlva is értéket fog jelenteni?

Mondok példát, hogy mire gondolok. Az elmúlt években megjelent borotválkozásgeekek - igen, van ilyen - ölik egymást az állítható pengefeszességű, Fat Boy becenevű, a hatvanas évek legjobb technikájának számító borotvakészülékekért. Az öreg erősítők árát még mindig megkérik, egy jó hangfal, jó fejhallgató is érték. Teljesen normális, hogy órát örököl az ember, a nagyapám zsebórája otthon ketyeg a fiókban. De ilyen mondjuk a könyvtár is.

Ha megfigyelitek, a fentiek mindegyike valami régi tevékenységhez tartozó, kiforrott technológia. Ezért érzem cselesnek, jövőbenézős jósolgatósnak a kérdést, mert a személyi számítástechnika alig harminc éves, és nagyon jól tudjuk, hogy ma egy tízéves masináért egy zacskó mogyorót se adnak.

Próbáltam fent nem olyan a gondolkodásba beépült csúcsmárkát írni, mint a Leica, aminek mindenkori ára az eszméletlen magas. Nem Mont Blanc töltőtollat, hanem olyasmit, ami jobban része a mindennapoknak, igényes használati tárgyak. Válasznak elfogadom a nagy brandek termékeit is. Lehet az iPad 2040-ben olyan őséginek érzett, de irigyelt kincs, mint ma egy Pulsar LED óra?

7 Replies to “Van-e tárgykultúra?”

  1. Nálam ilyen: zsebkés. Seki Cut, szóval még csak középkategória sem, de nem érzem úgy, hogy le kéne váltani.

    (Innen kivágva háromezer karakternyi szöveg a késekről, konyhakésekről.)

    Szerintem a konyhában kell körülnézni. Pl. szilikon edényfogók stb. Illetve ugyanez a szerszámoskamrában - itt viszont kisebb szerepet kap a márka.

    Számítástechnikában a színkorrekt monitorok lehetnek ilyenek.

    Az elektromos főzőlapok terjedésével és a gáz visszaszorulásával a gáztűzhelyek is kitermelik a maguk “régi, jó” márkáit.

  2. csöves erősítő. nekem is kis vintagerem van otthon meg a multieffektpedálban is ott van keményen a digitális modellező, de az mégse olyan, egyszer próbáltam egy utángyártott talán Laney-t, és azóta keresem azt a hangzást;)

  3. Hát szerintem pont az iPad rossz példa, ezek a(z beépített) akkumulátoros cuccok szinte törvényszerűen megdöglenek (saját tapasztalat :) ). Max azok lesznek ekkora presztízsűek, amik kivehető energiaforrással rendelkeznek (pl. Walkman). De ez csak az egyik szempont, nyilván van még egy csomó, aminek mentén lehet válogatni.

  4. @Komaváry:

    Konyhai cuccok, milyen jó. Eszembe juttattad a családi sárganyelű kést, amit egy hentes osztályától kapott anyám, amikor szakközépben tanított. Most kábé húsz évvel később az enyém a kés, asszem épp nincs elmosva.

    @Hhanuman

    És mindegyik a “régi” kultúrához tartozik. Az erősítőm 1977/78-as évjárat, a füles sem fiatalabb húsz évnél. Nagyon remek cuccok, de nem maiak.

    @Dani

    Ami azt illeti a Pulsarok is minden logikával szemben maradnak életben. :) A walkmant nem tudom amúgy. Most valószínűleg mélyponton vannak - mint ahogy a tavaly előtti mp3lejátszó se érdekes már ma - kérdés, hogy ez változik-e.

    @Zsoltu

    Természetesen irigylünk, csak maxium nem valljuk be. :)

Comments are closed.