Valahol mélyen csak fontos, hogy szép vagy jó tárgyak vegyenek körül. (Még akkor is, ha azt mondja a művész, hogy a tárgyak csak tárgyak. Ebben amúgy van igaza.) Erre a nagyon egyszerű igazságra jött rá a Coudal Partners, amikor megcsinálták a saját noteszmárkájukat a Field Notes-t. A sima barna kartonborítású füzetek mellett aztán gyorsan megjelentek az olyan limitált kiadások is, mint a lenti videóban is látható koromfekete Raven’s Wing, vagy a korábbi gyönyörű sütőtöksárga sorozat.
Maga a videó is megér két mondatot. Remek az, hogy 2010-ben emberek nagyon lelkesen arról beszélnek, hogy a nagyjából az örökkévalóságnak tervezett mechanikus masinák hogyan dolgoznak, mit lehet rajtuk kézzel javítani, és hogyan jött be az egész generációkkal korábban az országba. A kézműves, kisipari termelésnek van valami bája, azt ígéri, hogy a tárgykultúra, amit a múltkor annyira hiányoltam, mégis létezik. Furcsa belegondolni, de a noteszem sokkal több időt tölt a táskámban, mint az épp olvasott könyv, azok cserélődnek.
Itthon fájdalommentesen, postára nem várva, szállítása miatt nem aggódva a Moleskine füzetei - nem a műbőr borítású, ilyen notesze volt Van Goghnak sorozat, hanem sima kartonborítású füzet - szerezhetőek be. Nyúzom őket egy ideje, és nyugodtan tudom ajánlani.
Hasonló rajongás használati tárgy iránt, csak kicsit más témában a bátyám tollából / billentyűiből: http://utazom.com/hegymaszas/tesztek-hegymaszas/a-bakancsok-bakancsa-hanwag-alaska-tartosteszt/
Nem kicsit irigylem azért most. És nem a bakancsért. :)