Afro kém, kínai lovag? (jegyzet)

Laza egy hónap késéssel, de remek cikk került a kezembe. Seraphina arról ír a Border House blogban, hogy tapasztalatól és habitustól függően hajlamosak vagyunk összekeverni a játékokban a karaktert és a szerepet. Ez csak akkor következik be, ha a játék hagyja, ha a szóbajöhető játékstílusokat, taktikákat egy-egy karakterhez kötik. Aki például sunyítós-osonós gamer az kénytelen Lilith-el játszani Borderlandsben, mert neki osztották ezt a kártyát.

Az író szerint az ilyen keveredések nem jelentenek problémát. Két feloldásuk is van:

  • a játékos megtanul játszani azzal a karakterrel, ami a legjobban hasonlít rá. Ebben az esetben újszerű játékélményhez jut, mert el kell térnie a megszokott stratégiáktól.
  • a játékos vállalja az új perspektívát, és azt a karaktert választja, amelyik passzol a játékstílusához. Jutalma olyan nézőpont, amibe eddig nem helyezkedett bele.

Ha nem vagyunk ennyire megbocsátóak, akkor marad még gondolkodnivaló. Ott van például a kérdés, amit a The Escapistben már Brenda Brathwaite feltett: mit csináljanak azok, aki csak sztereotípiákban jelennek meg a játékokban, például a nem afro frizurás négerek?

A végén a kérdés valószínűleg oda fut ki, hogy mennyi kötött narratíva szükséges ahhoz, hogy a játék el tudja mondani a történetét. A Bárd vagy Geralt lehetett volna mondjuk nő?

Félmegoldás van

A szabad karakteralkotás régóta ismert, ráadásul remek félmegoldást adó mechanika. A szerepjátékok például egészen régen kínálnak erre lehetőséget. Ha megnézünk két régebbi Bioware címet - ezek kerültek mostanában a kezembe - a Neverwinter Nightsot vagy a Star Wars: Knights Of The Old Republicot, mindkettőben testre lehet szabni a játék kezdetekor a karaktert. A részletességnek csak a játék íróinak lustasága és a játékmotor szab határt. Attól egy játékosnak sem kell tartania, hogy egyes képességek, játékstílusok csak ellenszenves karakterekben érhetőek el.

Persze a példaként hozott két játék nem tökéletes, a morális döntéseknél - amiket Jonathan McCaulmont már kellően lesavazott a Blasphemous Geometries sorozatában - erősen sérül a játékos szabad akarata. A válaszok többyire nincsenek egyensúlyban, a sztori a jó felé torzít. Az ‘adsz a kislánynak cukorkát vagy legyilkolod az egész bolygóval együtt’ jellegű kérdések a gusztustalanul jó felé lökik a játékost. Ez legyen a legnagyobb bajunk.

Érdekes a Valve megoldása is, akik úgy csináltak valami filmszerűt a videojátékból, hogy nem gyilkolták meg hosszú szkriptelt jelenetekkel, beépített érzelmi bombákkal és történettel a játékságot. A Left 4 Deadben és folytatásában összesen nyolc egyedi hátterű, kinézetű, fizikumú és nemű karakter áll a gamerek rendelkezésére. A választás teljesen szabad, az eltérő életutak ellenére semmi különbség nincs szereplők között. A figurához nem kötődik játékstílus, kötelező fegyverzet, csak a szinkronhagban térnek el.

A különböző poggyászok lerakatása mellett azért is jár a csoki a Valve-nak, hogy képes volt mesterséges intelligencia által generálttá tenni a kalandokat. A pályatervezőknek nem kellett letenni a billentyűzetet - pedig az lenne az igazán menő, procedurálisan generált kalandok - de az ellenfelek hullámait már nem kézzel kellett felvinni a térképekre. A zombisereg akkor támad, amikor a Director nevű MI jónak látja.

Végig kell nekem is gondolni még egyszer az egészet, és utána megpróbálni megválaszolni a kérdést: lehet-e úgy gazdag, mély, magával hozott sötét múlt nélküli karaktert teremteni, akivel minden játékos képes azonosulni? És egyáltalán kell-e?

A felhasznált példákon erősen meglátszik, hogy mi volt épp a kezemben. Ugyanezek a kérdések viszont akkor is állnának, ha jár nálam a Modern Warfare 2 vagy Dragon Age: Origins.

#2714 (a mint asztal)

Találd meg a képen elbújt Windows 7 és XP asztalt!

Virtuálisra cseréltem az eddig teljesen fizikai, valóságos, elsődleges, nem csak a kedvem szerint létező vagy nem létező kalapácsom, és eddig jó. A 64 bites verzió csak egy hétvégét töltött a gépen, mert fűtött vele a notebook, a 32 bitessel egyelőre nincsenek gondok. Jó ez az OS, azt hiszem maradok.

Hackerjátékokról a Disputában

Októberben nekiültem, és megpróbáltam magamból kiírni az elmúlt három-négy évemet teljesen megtöltő hackereket. Egyszer már írtam a filmekről és a regényekről, most összefoglaltam a Meetupon egyszer már előadott játékokat, egy kicsit többet írva a mechanikáról, sztoriról, mint ami a márciusi öt percembe belefért.

Úgy kezdődik, hogy…

Ahogy az internet megkerülhetetlenné vált, úgy lett tele a sajtó, a mozivászon és a monitor hackerekkel. Míg a nyolcvanas években a számítógépes varázslók a katonák ügyeibe avatkoztak be a mozivásznon, a kilencvenesekben a cégeket és a kormányokat piszkálták, mostanra viszont a mindennapok részévé váltak. Ez a cikk csak a szóba jöhető képernyők egyikével foglalkozik, azokat videojátékokat járva körbe, amelyek hackereket, biztonsági szakembereket és kéretlen hibakeresőket szerepeltetnek.

Furcsa szleng kifejezés jelent meg 1963. november 2-án a The Tech, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) lapjának címoldalán: “Telephone hackers active”. A cikknek nem az a legnagyobb érdeme, hogy hírt ad az egyetemi telefonhálózatot a saját céljaikra felhasználó, a drágább távolsági hívások díját másra hárító ügyeskedőkről, akik később majd phreakernek fogják hívni magukat. Fontosabb, hogy először, évekkel a hackerkultúra legendás színhelyeinek megszületése előtt, szerepelteti a napjainkig vitatott szót a sajtóban.

…és hamarosan felrakom ide is.

A lap aktuális száma megvásárolható az összes jobb debreceni könyvesboltban, a többi pedig letölthető a Deol.hu-ról.

#2708 (v mint villamos)

Este hét után, Margit-híd budai hídfő, áll a megállóban a 17-es villamos, és nem akar elindulni. A sofőr hölgy csenget, ajtót zár, az egyik nem záródik, ajtót nyit, rápróbál még egyszer. Amikor ez nem működik, újraindítja a villamost - a jegylyukasztók viccesen zörögni kezdenek, amikor újra áramot kapnak - majd hátrasétál az ajtóhoz, hogy a fedő alatti kapcsolóval tornáztassa még egy kicsit a szervómotorokat. Bezár, kinyit, bezár, kinyit. Újrapróbálja a vezetőfülkéből, de most már onnan is működik. És ekkor elhangzik az este két legviccesebb mondata: “Ügyes voltál. Jól viselkedj.”

#2707 (n mint nexus)

Ha mindenkit sarokba állítanánk, aki 1, frusztrált - egyáltalán miért? - iPhone tulajdonosként a Nexus One-t ekézte vagy 2, azon panaszkodott, hogy a Google - valójában HTC - hardvere nincs ingyen, ugyancsak kevés sarok maradna üresen.