A punk szabad akar lenni, úgyismint warez

Mutatom nektek az aranybányákat, jó-e? Az egyik kedvencem, amit biztos fényeztem már, az új lendülettel újraindult Ultra Rock Agency, ahol a nyolcvanas évek magyar punk és new wave együtteseinek demóit, koncertjeit, bootlegjeit lehet beszerezni. Ajánlani nem is merek - ha mégis, akkor a Bikini csongrádi koncertjét - annyira sok minden van a blogon. Igazi archivátori hőstett az egész.

Aki nem magyar felvételekre utazik, az jobban jár a Hangover Heart Attack zenebloggal. Innen a nyolcvanas, kilencvenes, kétezres évek punkját és psychobillyjét lehet beszerezni, de valami eszméletlen mennyiségben. Demented Are Go-t mindenképpen szedjetek le, ha ide mentek. Meg a legutoljára felkerült Guana Batzet is.

Márciusi SF meetup előadások

Új helyen volt márciusban az SF Portal Meetup, ennek megfelelően egy csomó mindent sikerült sokkal rosszabbul csinálni, mint a korábbi helyszínen. Az egyik alapvető hiba az volt, hogy nem kértünk hangosítást - legközelebb lesz - ezért a terem végébe már csak az a tény volt észlelhető, hogy valaki beszél, a mondókáját nem igazán lehetett hallani. Ezen most javítunk, itt vannak az előadások helytakarékos 256 kilobites MP3-ban:

Az előadásokhoz tartozó prezentációk fent vannak a Meetup csoportunk fájljai között, Endre a saját prezijét beillesztette a blogjára is, Hanna pedig iszonyú részletesen megírta az Endlessre.

Magamnak levonandó tanulságok: meg kell nézni, lehet-e tovább állítgatni a limitert, mert még így is nagyon hallatszik a projektor. És ha már úgyis igazgatunk, a rekordernek jobb helye van az előadóval szemben. (Persze tudta a fene, hogy oda fognak állni.)

Huizinga, Counter-strike és a csalás

“A csalás szuper súlyos fenyegetés. Sokkal fenyegetőbb, mint a kalózkodás” - nyilatkozta az IEEE Spectrumnak John Cook, a Steam vezető fejlesztője. Súlyos, végiggondolandó, és végül ipari idézőjelek közé helyezendő kiejelentés ez. Nem is tudtam neki ellenállni, megírtam az Origóra, amikor megjelent.

Most viszont, hogy magunk között vagyunk, érdemes végiggondolni, hogy hol igaz ez az állítás. Netkapcsolatot nem igénylő, egyjátékos módra kihegyezett programoknál például egyértelműen nem. Aki csal az csak magának rontja el vagy - a Mafia megnyerhetetlen autóversenyét felidézve - magának javítja meg a játékot.

Abban nincs okunk kételkedni, hogy többjátékos online játékoknál igaza van Cooknak. A Valve-nak nagy tapasztalata van ilyen programok üzemeltetésében, szerverek fenntartásában, és a csalók kiszűrésében. Az IEEE Spectrum cikk részletezi is, hogy mennyibe kerülhet a szűrőrendszer fenntartása, illetve elárulja, hogy a Steam kezdete óta húszezer gamert tiltottak el teljesen a Valve Anti-Cheat segítségével a játéktól.

A Cook-nyilatkozat arra is alkalmat ad, hogy Huizingát segítségül hívva elgondolkodjunk arról, miben más az online játékban elkövetett csalás és a hagyományos csalás. A holland történész a következőt írja a Homo Ludensben:

Az a játékos, aki a szabály ellen vét, vagy kivonja magát alóla, játékrontó. A játékrontó egészen más valami, mint a hamisjátékos. Az utóbbi úgy tesz, mintha játszaná a játékot és legalább színleg elismeri a játék varázskörét. Neki könnyebben megbocsátja a játszóközönség bűnét, mint a játékrontóét, hiszen ez magát a játékvilágot rombolja le. (p. 20.)

Az online shooter átverése abban különbözhet, hogy a játékrontás és a hamisjáték összemosódik. A csaló leleplezése nem jelenti a csalás végét, egyértelmű bizonyíték nincsen a többi játékos kezében, és esetleg hatalmuk sincsen a hamisjátékos kizárására. A szabályok betartását és a játéktér létrehozását a szerverek végzik, részben ők rajzolják fel a varázskört.

Az online lehetőségek ráadásul igazán érdekes kombinációkat állítanak elő. Nem tudom például, hogy játékrontónak számítsam-e azt a játékost, aki egy-egy szerver megbillent egyensúlyát felemlegeti. Szóval akinek nem tetszik az erősek vs. gyengék felállás. Annyiban jó lenne neki ez a kategória, hogy a játékrontó bármikor elmehet saját játékot, szervert, pályát indítani.

Think on this i must.

Magyar égen magyar ufó

Nem, nem a meteorról lesz szó, hanem a Géniusz - az alkimista című magyar gyártású minisorozatról, aminek tegnap ment le az utolsó része az M1-en. A filmek nem hibátlanok - például a Géniuszban is van kortárskönnyűzenés éneklős jelenet, gáh - de szórakoztatóak annyira, hogy a háromszor ötven percet megérje rájuk áldozni. Egyedül a hitetlenséggel kell megküzdeni az első pár percben. Könnyebb elhinni, hogy az amerikai elnök által használt, a HMS Resolute expedíciós hajóból készült íróasztalban szabadkőműves titkok vannak, mint hogy a Zsolnayak alkimisták voltak. Ha ezen felülemelkedünk, akkor a magyar Da Vinci-kód, a pécsi Nemzet aranya működik.

“Szólni kell a Katedrálisnak, küldjenek intervenciósokat!”

Ami nekem igazán érdekes volt, hogy az M1-re készülő sorozatot bekapcsolták a legnagyobb magyar sci-fi történetbe. A Géniusz második részében már emlegetik a Katedrálist, az idő folyását ellenőrző szervezetet, később pedig fel is tűnik az intervenciósokat hozó Bíboros. A közös pont persze megvan a Mysterious Universe és a sorozat között, Fonyódi Tibor az. Sose hittem viszont, hogy így jut be a regénynek - az általam olvasott minta alapján - annyira nem jó, viszont a filmrevitelért síró MU világ a tévébe.

Néznivaló

Hackerreflex

Miközben ülök a számítógép előtt, azt játszom, hogy ülök a számítógép előtt – nagyjából ezt a helyzetet bontja ki és írja meg Szedlák Ádám a Debreceni Disputa 2009/11–12-es számában. Az írás számítógépes hackerjátékokról szól, és még a magamfajta olvasóban is felkelti az érdeklődést, aki évek óta clean vagyok játék-ügyben. Mint kiderül, az egyik legjobb most is gyártott hackerjáték kivitelezője egy kolozsvári cég, az Exosyphen. És hogy mi lehet a játék egyik vonzereje, az is kiderül az írásból: a veszélyérzet, amely érzetként egyáltalán nem virtuális. „A játékos folyamatos döntéshelyzetben van, hogy megkockáztatja-e a lebukást (…). Biztonsági játékra nincs igazán lehetőség, a legtöbb pálya úgy van megtervezve, hogy csak kevés rossz döntést hozhat a játékos: ha folyamatosan túlbiztosított akciókat indít, képtelen teljesíteni a pályát. Az állandó veszély ugyanúgy beindítja az adrenalinpumpákat, mint az Uplink folyamatosan veszélyben lévő egzisztenciája. Sőt, ennél többet is tesz, rámutat, hogy a hackerszimulátor zsánerének változatos eszközei vannak, ha alapvető érzelmeket akar kiváltani.” (Szedlák Ádám: Játsszuk azt, hogy feltörtelek! 101.)

írja Balázs Imre József a Reflexen, a Korunk szemléző blogján a Disputában megjelent cikkemről. Ilyen se volt még eddig, jól esik.

Doppelgänger irodalmárok

De tényleg, erre mit lehet mondani? Milyen dolgok meg nem esnek az interneten!

Tudomásomra jutott, hogy az interneten valaki(k) visszaél(nek) a nevemmel. Számos szélsőséges portálon, internetes újságokban és blogbejegyzésekben „Falusy Márton” név alatt jegyeznek írásokat, hozzászólásokat. Igaz, az én névhasználatomtól eltérően ipszilonnal szerepel a szerző, ám van, aki ennek ellenére azonosított vele. Előfordult, hogy az én fotómmal illusztrálták „Falusy” cikkét. Ahol tudok, helyreigazítási kérelemmel élek, de a világhálón nehézkes az efféle jogérvényesítés.

Ezúton is határozottan kijelentem, hogy nem vagyok azonos az interneten magát „Falusy Mártonnak” nevező szerzővel. Ha a nevemet használónak nyomára bukkanok, követelni fogom, hogy válasszon megkülönböztető toldatot/másik álnevet, mert az „y” nem elegendő. Ha kiderül, hogy az illető szándékosan él vissza a nevemmel, vele, valamint az érintett internetes fórumokkal szemben is jogi lépéseket teszek.

Budapest, 2010. március 2.

Falusi Márton
költő, a Hitel és a Magyar Napló folyóirat szerkesztője

A Szépirodalmi Figyelő - ne kérdezd - hírlevelében jött.