- Tele van a város szerelemel 2:27-nél figyel
Vaterablog wanted
“Hordláda, eredeti állvány, színszűrők, gumi fejtámasz, kereső távcső, esti megvilágitás (akku nincs).” - írja az eladó a 100 ezer forintért beszerezhető légtérfigyelő távcső fotói alatt a Vaterán. Nem sok szöveg, de arra elég, hogy az ember fantáziája beinduljon. Ha lenne felesleges százezer forintom rá, kirakhatnám a tetőre és - persze az akku levadászása után - nézhetném a Ferihegy irányába elszálló gépeket. Játszhanám azt, hogy 1940-ben vagyunk, és figyelem a partvonal felé közeledő Messereket, remélve, hogy Watson-Watt radarjai már észrevették őket. Jó lenne, menőbb, mint az indiánosdi.
A másik gondolat másfelé visz. A magyar internet egyik legmenőbb blogja lehetne az, ami napi egy-egy hihetetlen terméket bemutatna a vateráról. Olyat, mint ez a távcső, mint remek távmérős Leica gépeket tükörreflexessé alakító Visoflex adapter, mint a felújított Pannóniák. Miért nincs ilyen?
TV-foci és flippergép
Voltam játszani az Űrhódító kiállítás megnyitóján. Beszélgettem Képes Gáborral, hallottam pletykát arról, hogy készül videojáték-történeti könyv magyarul, végül pedig beálltam a flipper elé, és addig játszottam, amíg be nem zárták a múzeumot.
Az én cikkem a kiállításról erre található, az Indexé amarra, de sokkal jobb, ha egy üres kedd, csütörtök vagy péntek délelőtt megnézitek a tárlatot. Ezeken a napokon tíztől egyig a mikorszámítógépek is mennek, úgy az igazi.
Ez meg itt hangyafocis háttérkép, mert beleszerettem.
The Setup - bloggerek és a felszerelésük
Kobak azzal lepett meg, valamikor hétfő éjjel vagy kedd reggel, hogy elindítja a Usesthis.com magyar verzióját. Az ilyen cájgbemutatós oldal arra jó, hogy izgalmas dolgokat tudjunk meg azokról, akiket ismerünk-forma a netről. Például a usability guru Nielsenről, hogy egy bődületes gamer toronygépen dolgozik, vagy Adriánról, hogy a paranoia a hobbija.
Mivel az ötlet tök jónak tűnt - és az első hat bemutatkozás alapján az is lett - megírtam a T61-et, a OneNote-függésem, azt, hogy megint jó fotózni. Meg volt szó mindenféle jujsárga Peli táskákról is.
Őfelsége ISO-9001-es titkosszolgálata
Didn’t they know that the only unhackable computer is one that’s running a secure operating system, welded inside a steel safe, buried under a ton of concrete at the bottom of a coal mine guarded by the SAS and a couple of armoured divisions, and switched off?
Az emberiség még valamikor az első világháború környékén rájött arra, hogy démonok valóban vannak. Előhívásukhoz azonban nem keresztút, akasztott ember körme, gőte szeme (egy marok!) meg ilyesmik szükségesek, hanem magasabb matematika. A lovecrafti világ szörnyet elektromos idézőáramkörök, lézerhálók, fraktálminták csábítják át világunkba.
A nagyhatalmak előbb megörülnek a lehetőségnek, aztán megkötik az ilyenkor szokásos keretszerződéseket, végül háborúba keverednek egymással, és elkezdik a korábban aláírt paktumok megszegését. Igen, ez valóban démonokkal cimboráló egészes bőrkabátban feszítő nácikat jelent. Az Enigma feltörése mellett az új fronton is zajlott a háború, olyan fejlesztések, kísérletek zajlottak, amikhez képest az ULTRA meg a MAGIC nyílt titoknak számítottak.
Mágiaügyi minisztérium felnőtteknek
A második világháború végével megkezdődött a szervezetek átalakítása, a démonológiai osztályból egy Laundry nevű furcsa iroda maradt meg. Helyzete olyan, mint a Torchwoodé, a rendőrség felett, a GCHQ mellett, és valahol, kényelmesen meglapulva, a kormány alatt vannak. A Laundry nem Mágiaügyi Minisztérium, kötik az állami bürokrácia szabályai, auditok vannak, papírokat kell kitölteni, a természetfelettivel csak akkor küzdhetnek meg, ha az rendesen le van papírozva, és iktatva van.
A bürokrácia és az ISO minősítések az egyik forrás, amiből az amúgy rendkívül feszes thrillerek humora fakad. A regények hőse, Bob Howard nem veterán démonvadász, hanem egy olyan programozó, akit az után rekrutált az iroda, hogy egy különösen jól sikerült fraktállal majdnem a Földre szabadított valami gonoszt. Mivel Bobot úgy cipőkanalazták be a szervezetbe rögtön több főnöke is van, akik mind mást tartanak fontosnak. A legváratlanabb pillanatokban ütközik az okkult nyomozás valami egészen prózai irodali feladatba. Csodálatosan hozzák a regények a multis hangulatot.
Shannon és Smiley egy asztalnál
A sorozat másik előnye - mondják a hozzáértők, akik kémregényből nem csak az abszolút alapvető műveket olvasták - hogy Stross ügyesen játszik a műfaj mestereinek stílusával. Az első regény Len Deightont idézné, a második tiszta Fleming, a júliusra ígért harmadik meg talán Archer lesz. Remélem, hogy a gondolatban már meglevő negyedik montjuk Le Carré vagy Forsythe lesz.
A harmadik pedig, aminek az egészséges magunkfajta örülhet, az iszonyatos mennyiségű geek és informatikatörténeti utalás. A Laundry-sorozat nyitóregénye például az első, amiben megemlítették a méltatlanul keveset emlegetett Konrad Zusét.
A sorozat első kötete a The Atrocity Archives címre hallgat, a második a The Jennifer Morgue, a harmadik pedig idén júliusban fog megjelenni The Fuller Memorandum címmel. Mindenképpen kötelező olvasmány a neten ingyenesen utolérhető négy írás: az első és második regény között játszódó The Concrete Jungle című kisregény, a másodikat záró novella, a Pimpf, a történeti szálba nem igazán illeszkedő Down On The Farm, és az Overtime címet viselő karácsonyi különkiadás.
Re:szoftvertudatosság
Tetszik, nem tetszik, manapság, a “digitális írástudás” és a néha követhetetlen módon felgyorsult szoftveres fejlesztések-fejlődések korában rendszerünk és az általunk használt programok alapvető információinak és kezelési módjának ismerete majdhogynem olyan fontos, mint ruháink méretének megjegyzése: nem jó, ha túl nagy ránk a nadrág, hát még ha túlságosan feszül. Nap mint nap olvashatunk biztonsági résekről, új felhasználási lehetőségekről, de mi haszna mindennek, ha az ember még böngészőjének verziószámát, ne adj isten, típusát sem ismeri? Ennek fényében igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy az adathalászok, a vírusgyártók vagy a spammerek nem aggódnak túlságosan: hiába a vírusírtók feszített frissítési üteme, a megannyi figyelmeztetés, hiszen amíg saját rendszerünk állapotával nem vagyunk tisztában, megvédeni sem tudjuk azt.
Tovább is van a poszt - olvassátok el a Dragonweben - de én itt éreztem, hogy túl sokat akarunk a felhasználóktól. Ne kelljen tudni verziószámokat, egyáltalán semmit nem jelentenek. Annyit mondanak, hogy a kezdetektől hányszor frissítették a programot, sőt esetenként azt sem.
Ráadásul a szoftverek többnyire tudnak frissülni maguktól. Ha valamit meg kéne oldania az IT-nek, akkor az a felhasználók motiválása, hogy az egy darab OK gomb lenyomását ne hagyják ki. Ha ez megvan, akkor a biztonsági rések problémáját kezeltük. Azaz még egy dolog kell, de az se informatikai természetű, meg kell tanulni beismerni a hibákat. Ha ez nem megy, még mindig ott a full disclosure.
Ha a számítástechnika csak úgy tud működni, hogy mindenkiből geeket csinálunk, akkor tényleg át kell adni a terepet az iPad-nek, mert mindent elrontottunk.
#2777 (minek vegyek másik gépet, ez se megy)
Méréseket kéne végezni, hogy egy számítástechnikai probléma közösségi oldalon történő megemlítése után hány perccel jelenik meg az első segítőkész ember, aki az OS vagy a gép lecserélését javasolja. És az első, aki megoldást is javasol?
A szerző számítógépe tök jól működik. Mindegyik. Tényleg.