#2885 (szanfransziszkóutcáin 3)

Turistának lenni arról szól - jutottak eszembe Hhanumános gondolatok a piros műbőrüléses hamburgerezdében - hogy átverem magam, hogy belemegyek a játékba. Az egész ott kezdődik, hogy ilyen hely nincs: ötvenes évek dizájn, rock a rádióból, műbőr, alumínium, táblák a falon, ezer éve megszűnt üdítőgyár órája, és mindez a Masonön.

Másrészt meg van: a pincér és a szakács srác spanyolul csevegnek, miközben mennek ki a rendelések, ha elkapják a tekinteted mosolyognak. A huszonkettő és harmincöt közötti - ha megölnek se tippelek pontosabbat - pincérlány mindenképp megpróbál velem valamit megitatni, mert az úgy sós lesz. Szóval az emberek emberek benne, csak a hely művi.

Sebaj, megtanultam, hogy a kék sajt és a hamburger egészen remekül passzol egymáshoz. És azt is, hogy a sajtot úgy lehet ráolvasztani a húsra, hogy:

  1. a húsra ráraksz egy szelet sajtot
  2. lefeded egy jó öblös fedővel
  3. a fedő alá némi vizet spriccolsz, és visszarakod.

Nem kell egy perc se, a gőz remekül ráolvasztotta a sajtot a húsra, oda lehet pakolni a vendég elé, hogy ízesítse kecsappal, és a mindent összefogó, valószínűtlenül sárga mustárral.

Apropó fotó: tetszik ez a grain csúszka, úgy ad filmszerű szemcsézettséget a képhez, hogy az épp csak kicsit emlékeztet az analóg technológiára. Elávolítani eltávolít, az a lényeg.

#2883 (szanfransziszkóutcáin 2)

Azért lehet jó nem angolszász kultúrájú országokba menni, mert ott a határőr biztosan nem süti el azt a fenomenális poént, hogy “are you Hungary?”. Máshonnan nézve, hol is viccelődött velem utoljára határőr?

#2882 (a mint akku)

Hajnalban ment el, elaludt és nem ébredt fel, fájdalommentesen történt - mert nem bírtam kihagyni a morbid utalást. Valamikor január elején vettem észre, hogy tegnap még volt számítógépem, ma meg nincs. Persze csak az akku volt döglött, de egy laptopnál az a lényeg. Aki mást mond, hazudik. Vagy összehajtogatható desktopnak használja a gépét.

Mivel mégegyszer hirtelenhalált nem akartam látni, valamivel a San Francisco-i kiküldetés előtt ráeresztettem egy akkukarbantartást a gépre. Stabil két és fél órákat bírt, gondoltam itt az ideje megtudni valójában mennyi dzsúz van még benne. Kellett rá egy fél óra: nulla terhelés mellett lemerítette kikapcsolásig a gépet, majd visszatöltötte száz százalékra a program. Kellemes meglepetés várt: a szoftver megtalált egy-másfél elhagyott órát a telepből. Kímélő módban még többet. Most 69 százalékon állok - kezdődik mindjárt az IE9 reviewers workshop - és 3 óra 44 percet ír.

Az egész karbantartás dologhoz egy üres nap kell - mindjárt vasárnap, az tök jó erre - meg a gyári szoftver, ami megcsinálja.

#2880 (szanfransziszkóutcáin 1)

Fél nap alatt még egy olyan kisvárost sem lehet rendesen megmutatni - igen, ennek részei a sörök - amit ismerek, nemhogy egy olyan nagyvárost, mint San Francisco felfedezni. Viszont munkából kifolyólag egészen pontosan két délutánom van a feladatra.

A mai tapasztalat például az, hogy a csirke teriyakit és hagyományhű kínai konyhát kínáló kockás viszkosvászonos kisvendéglőben - két sarok a szállodától - is izzó acélplatnira dobják rá a hamburgerhúst, hadd süljön. Reggelre találtam műbőrkanapés, a belvárostól amúgy gyanúsan elütő, reggelizőhelyeket. Ha nem szedte szét a belső órám a mínusznyolcas időzóna, azzal fogom folytatni.

#2879 (l mint linkek)

Olvasónapló hétvégéről. Nem a legjobbak, hanem amikről a legizgalmasabb lenne bor mellett beszélgetni.

“Amikor a szovjetek eljöttek Afganisztánból, rengeteg amfetamin maradt a raktárakban, amit az orosz katonák munícióként kaptak. Hihetetlen mennyiségű speed. A dílereknek, akik ezzel foglalkoztak, kapóra jött a Love Parade, a technózene, az úgynevezett szabadság. Azonnal elkezdték Leningrádból befelé tolni az anyagot.”

Az indexes Nagy István Gábor Bernáth/Y Sándorral és fiával ült le beszélgetni a technóról és a live actekről. A cikk címe: Kell a mély a technóhoz.

Ilyen az arizonai sivatagban épülő Arcosanti is, a 91 esztendőt Paolo Soleri álomvárosa. Soleri elmélete, az „arkológia” a sűrűn lakott területeken speciális építészeti hiperstruktúrákat feltételez, amelyek számos funkciónak otthont adva önfenntartó várost hoznak létre. Az ötezer fősre tervezett Arcosantiban ehhez képest mindössze 13 épület készült el negyven év alatt, 80-100 állandó lakossal. A város felépítése most már minden bizonnyal utópia marad csupán.

A HG.hu az elmúlt száz év elhibázott városépítési ötleteiből közölt válogatást. Az egyértelmű hibák mellett olyan terveket is megemlítenek, amik jók, izgalmasak is lehettek volna, még ha nem is valósultak meg. A fenti Arcosantiról például sosem hallottam volna, ha nem kerül elém a cikk.

Ha így megy tovább, a diákok hamarosan egyetlen könyv végigolvasása nélkül végzik majd el az egyetemet – figyelmeztet Romano. „Hacsak a kor egy másik aggasztó folyamata közbe nem szól. Mert ha a klímaváltozás következtében leállnak az erőművek, és velük az elektromos árammal működő médiahálózatok, akkor talán újra felfedezzük a könyvet.”

A Metazin Könyvnélküli egyetem? cikkét nem tudom egyelőre hová tenni. Egyrészt nincsenek adataim, másrészt meg van egy képem a felsőoktatásról, ami nem feltétlenül valós. Rég volt na. Mindenesetre az anyag zavaróan alarmista, de ez lehet, hogy csak a zanza miatt van.

Szeptemberi meetup (hang)

Kánai András, Sebestyén Endre és Vizi Pál előadása a szeptemberi SF Portal Meetupról jófajta 128-as - én se értem, miért erre volt állítva - mp3-ban. Meghallgatható böngészőben, vagy a nevekre kattintva letölthető, hogy okos emberek beszéljenek a fületekbe futás vagy munkába menés közben.

Kánai

[audio:http://www.archive.org/download/2010SzeptemberiSfportalMeetup/Kanai_Andras_GregEgan.mp3]

Sebestyén Endre

[audio:http://www.archive.org/download/2010SzeptemberiSfportalMeetup/Sebestyen_Endre_ScienceMeetup.mp3]

Vizi Pál

[audio: http://www.archive.org/download/2010SzeptemberiSfportalMeetup/Vizi_Pal_GLXP.mp3]

Szeptemberi meetup (videó)

Túléltük a szeptemberi - egyéb nevein: borzasztó hosszú / katasztrófa / pestis - meetupot. Az utolsó két hétben három olyan előadónk dőlt ki, akit nagyon szerettünk volna meghallgatni, de elkezdődtek az őszi megfázások.

Akik végül beszéltek:

  • A magyar viszonyokkal gyakorta elégedetlen Kánai András naggyon lelkesen mutatta be Greg Egant, engem teljesen meggyőzve arról, hogy be kell szerezni valamelyik regényét, le kell venni a polcról a Holics fizikát, és nekiállni az olvasásnak.

  • Sebestyén Endre bemutatta a jövő héten induló Budapest Science Meetupot. Az első szeánszuk 15-én lesz szerdán, érdemesnek tűnik elmenni.

  • Végül pedig Vizi Pál beszélt a Puli Space Technologies-ről, az űrterrorizmusról, a jó emberekről, és arról, hogy a sufnitunig megközelítésnek micsoda ereje van. Mindegyik téma érdemelt volna külön előadást is egyesével, bár így se beszélt röviden Pál.

Videók az ugrás után, pótkaszt hang pedig valamikor a napokban lesz.

Jelszavaink jövő hónapra: sapi, sál, kabát.