Hogyan ölte meg Napóleon a kelet varázsát

Remek programok vannak a székesfővárosban, csak értesülni kell róluk valahogy. (Kösz, MTI.) Ma például Jan Assmann beszélt az Egyiptomi kultúráról, annak lecsapódásáról a a nyugati kultúrában, és arról, hogy Napóleon egyiptomi hódításai, és az azt követő kutatások hogyan változtatták meg a keletről alkotott képünket.

[audio:http://www.archive.org/download/JanAssmannAzOkoriEgyiptomsANyugatKulturalisEmlekezete/JanAssmann_at_ELTE.MP3]

Assmann, ha valaki látni szeretné, holnap délelőtt az Atlantisz könyváruházban dedikálja a magyarul is megjelent A kulturális emlékezet című kötetét, illetve a többi kapható könyvét. Délelőtt tíz-tizenegy rémlik, de mérget nem vennék rá.

Azok a felejthetetlen elsők

S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
És ott volt huszonháromban az első stúdió.

Eddig tudjuk a dalból, de azt senki sem énekelte meg, hogy merre volt a híradó első stúdiója? Ki volt az első TV-bemondónő? Ki kezdeményezett először mobilhívást az országban? Hát az első autósvizsgát ki tette? És kitől tanult? És ami a legfontosabb, mégis ki csinálta az első fröccsöt?

Azért írtam ennyi kérdést, mert nem akartam a következő állítással felzaklatni titeket: Rózsa György az egyik magyar James Burke. A hazai mobiltávközlés húszéves évfordulójára készült cikk írása közben futottam bele a Magyar elsők című ismeretterjesztő sorozatba. A tizenöt perces részekben egy találmány, jelenség ismertetése fér bele. Nem csak azt mesélik el, ki nyomott először szódát a borba, mert az persze Jedlik Ányos volt, de mi a háttérsztori, vagy például miért házmester a házmester.

A műsorok nem egyenletesek, ebben nem nőnek fel a minden részben zseniális James Burke-höz, de átlagukban nézve igen jók. Az archív felvételekkel bemutatott régi sztorikat igazán elrontani nem lehet. Többnyire azok sülnek el jól, ahol a források idézgetése vagy az élőszereplős újrajátszás helyett sikerült szemtanúkat, résztvevőket ültetni a kamera elé. Érdekesebb azt hallgatni, ahogy Dömölki Bálint és Kovács Győző beszél az első számítógépről, mint a színészeket nézni.

A műsorból, a fentebb felemlegetett Kapcsolatokhoz hasonlóan, készült két könyv is, amiket kötetenként hat-hétezer forintért lehet beszerezni. Egyik sem volt a kezemben, ha megvan nektek, meséljétek el, milyen. A sorozat néhány darabját meg lehet találni az MTV videotárában, a fájlmegosztókon azonban lényegesen jobb gyűjtemény van fent.

Van-e tárgykultúra?

“hagyd örökűl ha kihúnysz”

Van egy olyan kérdésem, mint az ebookos etikás volt - amit mint kiderült a NYT is feldolgozott - azzal a különbséggel, hogy erre nincs kész válaszom. Mi az a mostani használati tárgyaink közül, azok közül, amik meghatározzák a kort, a mindennapokat, az, ami még harminc év múlva is értéket fog jelenteni?

Mondok példát, hogy mire gondolok. Az elmúlt években megjelent borotválkozásgeekek - igen, van ilyen - ölik egymást az állítható pengefeszességű, Fat Boy becenevű, a hatvanas évek legjobb technikájának számító borotvakészülékekért. Az öreg erősítők árát még mindig megkérik, egy jó hangfal, jó fejhallgató is érték. Teljesen normális, hogy órát örököl az ember, a nagyapám zsebórája otthon ketyeg a fiókban. De ilyen mondjuk a könyvtár is.

Ha megfigyelitek, a fentiek mindegyike valami régi tevékenységhez tartozó, kiforrott technológia. Ezért érzem cselesnek, jövőbenézős jósolgatósnak a kérdést, mert a személyi számítástechnika alig harminc éves, és nagyon jól tudjuk, hogy ma egy tízéves masináért egy zacskó mogyorót se adnak.

Próbáltam fent nem olyan a gondolkodásba beépült csúcsmárkát írni, mint a Leica, aminek mindenkori ára az eszméletlen magas. Nem Mont Blanc töltőtollat, hanem olyasmit, ami jobban része a mindennapoknak, igényes használati tárgyak. Válasznak elfogadom a nagy brandek termékeit is. Lehet az iPad 2040-ben olyan őséginek érzett, de irigyelt kincs, mint ma egy Pulsar LED óra?

Malacmese

Talán napimtit sem ért volna, ha leírva látom, hogy böllérversenyt rendeztek Napkoron, ahol kisebbségi képviselői helyről sokadszor lecsúszó Balogh Lajos és az Ormánsági Fürge Banda második helyen végzett. Pedig a történet remek, el lehetne vele kapcsolatban lőni az cigányságtól a kistérségig az összes hívószót. Szerencsére a Malaccal teljes című dokumentumfilm rendezője ellen tudott állni a nagy szavaknak. Vannak helyette anekdoták 18 deci pálinkáról, kalapozás a faluban, hogy legyen kötény, dalárda, faluzászló, és a végén Nótár Mary koncerttel. Nézzétek meg, remek.

Figyelem: a filmben meghal egy disznó.

Hackeresdi - előadtam az Űrhódítón

Múlt pénteken az Űrhódító Konferencián, ami a legendás Space Invaders játék kegyetlenül szemét magyar klónjáról, illetve a november végéig látható videojátéktörténeti kiállításról kapta a nevét, tartottam egy előadást a hackerjátékokról. Fent látható a diája, lentebb meghallgatható és letölthető a hang.

[audio:http://worldshots.hu/wp-content/audio/SzedlakAdam_Haxploitation.mp3]

A témát Meetupra kezdtem el kutatni, egyszer - akkor is azt hittem, hogy utoljára foglalkozom vele - megírtam a Disputának, az is elég jól sikerült. Most hogy előadtam jót, tényleg valami mással kéne foglalkoznom. Olvasnátok például noir nyomozókról?

#2914 (az olvasó jogai)

A Kindle for PC-ben az Amazon egy funkciót nagyon jól megcsinált. A számítógépem és az olvasóm egy kattintással szinkronban tartható, azaz az összes jegyzet, kijelölt szövegrészlet, “könyvbe rakott BKV-jegy” megvan az asztalon is. Tökéletes segítség íráshoz.

Egy apró hiba van csak, a PC-s kliensből nem lehet szöveget kimásolni kényelmesen. Egyedül egy olyan módszer van, hogy a kijelölésre adunk egy keresés parancsot, amire a szöveg átteleportálódik a kliens jobb felső sarkában levő keresőmezőbe, ahol már érvényesek a szabvány Windows gyorsbillentyűk, de ez túl sok felesleges kattintást tartalmaz. Szerencsére, ha az ember szúrós szemmel néz az AZW fájlokra, akkor leesik róluk a DRM. Innentől viszont szabadon konvertálhatóak bármilyen, copy-t és pastet támogató formátumra.