Kinyitott a kalózkönyvtár

“Az univerzum iróniamaximumra törekszik.”

Csütörtökön a Könyvmarketing konferencián Bodó Balázs beszélt arról, hogy “ha rés támad a jogosultak által biztosított kínálat, és a fogyasztók által megjelenített kereslet elvárásai között, akkor ezt a rést - jobb híján - kalózok fogják betölteni.” Illetve arról, hogy a fogyasztók az árral, kínálattal, formátummal egyaránt lehetnek elégedetlenek. (Balázs prezijét erre találjátok, update: Via összefoglalója a konferenciáról.) Az alapok lefektetése mellett az is bemutatta, hogy egy e-könyves másolásvédelmet guglizással együtt is két perc feltörni, és nem kell hozzá semmilyen előképzettség.

Balázs alapelvként hozott állításaira még aznap került remek bizonyítás is. A Piratebay-en felfedeztek egy hétezer szórakoztató irodalmi művel teli torrentet. Az interneten korábban sem volt különösen nagy művészet magyar nyelvű kalózkönyvet találni, de arra még talán nem volt példa, hogy 1, a világ legnagyobb kalózoldalára kerüljön fel ekkora könyvtár, és hogy 2, nyilvános (nem zárt, nem titkos) forrásból lehessen elérni a könyveket.

Bajban lennék, ha legális e-könyvet keresnék ezekből

A listát épp csak átfutva az tűnik fel, hogy megvan az összes olyan klasszikus, amit az ember nosztaligiából beszerez, amit odaad a fiának, fiatalabb rokongyerekeknek. Azaz van Asimov, Tolkien, Herbert, az megjelent Kozmosz Fantasztikus könyvek fele, a Kossuth Scifi sorozat, és persze a rendszerváltás óta kiadottakból van Pratchett, Rowling, Darren Shan.

Ha megnézzük, hogy hány kötet érhető el legálisan az e-könyvesboltokból, akkor tűnik csak fel, milyen hatalmas a kalózkönyvtár. A Txtr.hu körülbelül ötszáz könyve, a Fapadoskönyv nagyjából nyolcszáz címe, az Adamo Books kínálata, vagy a könyvek híján még el se indított Polc.hu mind eltörpül a hétezer bestsellerből álló lista mellett.

Most, hogy az amúgy kísérletezésre remek, papírkönyvre - mivel évek óta nincs a piacon - kockázatot nem jelentő címek elérhetőek, igencsak el kell gondolkoznia a kiadóknak, hogy mit tudnak kínálni az olvasónak.

Így készül a notesz

Valahol mélyen csak fontos, hogy szép vagy jó tárgyak vegyenek körül. (Még akkor is, ha azt mondja a művész, hogy a tárgyak csak tárgyak. Ebben amúgy van igaza.) Erre a nagyon egyszerű igazságra jött rá a Coudal Partners, amikor megcsinálták a saját noteszmárkájukat a Field Notes-t. A sima barna kartonborítású füzetek mellett aztán gyorsan megjelentek az olyan limitált kiadások is, mint a lenti videóban is látható koromfekete Raven’s Wing, vagy a korábbi gyönyörű sütőtöksárga sorozat.

Maga a videó is megér két mondatot. Remek az, hogy 2010-ben emberek nagyon lelkesen arról beszélnek, hogy a nagyjából az örökkévalóságnak tervezett mechanikus masinák hogyan dolgoznak, mit lehet rajtuk kézzel javítani, és hogyan jött be az egész generációkkal korábban az országba. A kézműves, kisipari termelésnek van valami bája, azt ígéri, hogy a tárgykultúra, amit a múltkor annyira hiányoltam, mégis létezik. Furcsa belegondolni, de a noteszem sokkal több időt tölt a táskámban, mint az épp olvasott könyv, azok cserélődnek.

Itthon fájdalommentesen, postára nem várva, szállítása miatt nem aggódva a Moleskine füzetei - nem a műbőr borítású, ilyen notesze volt Van Goghnak sorozat, hanem sima kartonborítású füzet - szerezhetőek be. Nyúzom őket egy ideje, és nyugodtan tudom ajánlani.

Papírmentes Galaktika

Minden kívánságom így teljesüljön. E-könyvesboltot indít a Galaktika, amiből első körben novellákat lehet majd vásárolni. Jelenleg egy darab novella van a kínálatban, Michael T. Cricket Az ostrom című műve, ezt lehet letölteni 99 forint kifizetése után.

A szolgáltatás jelenleg recseg-ropog. Nincs rendesen integrálva a fizetési szolgáltató, emiatt várni kell a vásárlás visszaigazolására. Ha a tranzakciót igazolják, akkor egy közepesen csúnya DRM nélküli epubot lehet letölteni, amit aztán kézzel kell konvertálni mobira. Szóval jelenleg több vele a gond, mint amennyi öröm van benne. Egy ok miatt örülök mégis a kísérletnek: ha sikerül, akkor teljesül a régi vágyam és lesz Galaktika Magazin nélküli Galaktika Magazin. Nem kell megvennem papíron, magammal cipelnem, helyet találni neki a polcon, leporolni, rendezgetni, mégis el tudom olvasni mondjuk Adeptus vagy SFInsider urak új írásait.

Pikidáp, pikidáp!

Az egész azzal kezdődött, hogy beszálltam egy telekocsiba, és a sofőrről még a Miskolc vége tábla elhagyása előtt kiderült, hogy trombitás, kicsit később pedig az, hogy a honvédség zenekara mellett egy ska bandában is játszik. Hazaérve guglizásba kezdtem, és végül kilyukadtam a Testi Egyenleg Ska Kollektíva honlapján, ahonnan egy albumot le is lehet tölteni. A csapattól kizárólag borzasztó koncertfelvételek vannak a YouTube-on - úgyhogy videó helyett iderakok egy playert az egyik számukkal.

[audio:http://testiegyenlegskakollektiva.hu/zene/zeneszamok/album/02jaramijar.mp3]

Digitálisan megvehető TESK szám egy létezik, a Dalok.hu beszerezhető a Skaland 2005 válogatásalbum, amin szerepel a Lárvadal is.

A következő ajánlat a százhalombattai Honeyball, akiknek egy 2000-es demójuk és a 2008-as szerzői kiadásban megjelent Lassulunk a korral című lemezük tölthető le. A kettő közé eső albumokról csak pár számot lehet ingyen beszerezni, cserébe ezek fent vannak a dalok.hu-n egy zacskó mogyoró meg három sör áráért. Az anyag kellemes bólogatós, tornacipővel topogós ska punk beütésekkel, szóval - ha nagyon hasonlítgatni kell - olyasmi mint a Macskanadrág volt a Modern szerenád albumon. (Azóta szégyenszemre nem tudom mi van velük.)

[audio:http://www.honeyball.hu/letoltesek/lassulunk_a_korral/03_honeyball_-_van_egy_hely.mp3]

Jellemző, hogy mire felfedeztem a Honeyballt, már fel is oszlottak, de szerencsére van nagyon ígéretesnek tűnő utódzenekar, a The Bunny Hall Swinger Club. Az új zenekar már nem skát, hanem nagybőgővel és fúvósokkal durván megtámogatott swinget játszik, nem mintha ez baj lenne. Egyelőre négy számukat lehet letölteni a honlapról, albumuk még nincsen, cserébe holnap (nov. 3.) fellépnek a Morrisons 2-ben.

[audio:http://www.bunnyhall.hu/downloads/mp3/the_big_bunny_hall_swinger_club_-_maffia.mp3]

Barátotok a wget vagy a Downthemall. Hajrá!

Nem mind játék, amiért plecsni jár

Pawned. Gamification and Its Discontents

A Gamepocalypse hívta fel a figyelmet Sebastian Deterding diasorára. Az UX szakértő a szeptemberi londoni Playful konferencián arról beszélt, hogy nem minden játék, amiben az elért eredményekért tépé, szint vagy plecsni jár. Sőt, jellemzően a plecsnisített szolgáltatásokból pont a játék lényegét hagyják ki.

A diákat egyébként már csak azért is megérni végignézni, mert a végén iszonyat jó olvasnivaló-lista található.

(A bal alsó sarokban található menü gomb alatt lakik a teljes képrenyős üzemmód. Úgy érdemes nézni.)