Kezd az a határozott véleményem kialakulni, hogy az emberi ostobaság fokmérője lehetne a divaton való felháborodás képessége. Nem azért, mert a divatok különösebben értelmesek lennének, hanem azért, mert természetüknél fogva a legnagyobb blődségek tudnak lenni. Most Rikárdónak vagy Dzsenifernek nevezni egy gyereket - ami miatt mindenki huhog - semmiben sem különbözik attól, amikor negyvenfenetudjahányban nagyanyám testvérét Emerenciának keresztelték, mert bibliás asszony volt a dédi. Le lehet vele élni egy életet? És azzal, hogy Moon Unit.
Zárójelben jegyzem meg, hogy a másik fokmérő az aranykor mítoszokba vetett hit lehet. Esetünkben a régen, amikor nem kis Vanesszák játszottak a játszótéren, hanem kis Cecíliák tolták a csattogós lepkét.
Aki szerint van még új a nap alatt, az iszonyú gyorsasággal kezdjen el Ráth-Véghet olvasni, abban vannak még cifrább divatok. De ő, legjobb emlékeim szerint, nem ítélkezik. Annál bölcsebb ember volt.
- Wikipédia: Keresztnevek gyakorisága Magyarországon a 20. században
- Népességfüzet: Női utónevek, előfordulásuk sorrendjében
- Népességfüzet: Férfi utónevek előfordulásuk sorrendjében
Szerencsére Brendon Jánoska szülei nem adják be derekukat a konformistáknak.
http://hvg.hu/itthon/20110101_budapest_elso_gyermek
Olyannyira nem, hogy 8 gyermekük közül hat egyel több lábujjal született, kezükön pedig két-két ujj is összenőtt.
Punkz not dead!
Egyébként a Freakonomicsban írtak jókat a gyereknevekről. :)
és a Lakatos Nintendo ráadásul még vonzó is egy vérbeli geek számára, mi? ;))