Vannak azok a történetek, amiket legalább ötféleképpen el lehet kezdeni. Vajon az a jobb, hogy “Sétáltam haza egy kis vödör vérrel a kezemben.” vagy az, hogy “Hajnali vágás, biztos finom lesz”. Vagy van persze a régimódi, kronologikus módszer, ami azzal kezdődik, hogy egy nő csalódott bennem.
A Németországban dolgozó Martinával beszéltük, mikor legutoljára itthon járt, hogy legközelebb meghívom sült vérre. Mi sem egyszerűbb - gondoltam - az ember bemegy a henteshez, vesz előfeldolgozott vért, ami olyan mint a parizer, felkockázza, bedobja a pirult hagymára, és öt percen belül megreggelizik. A székesfővárosban egy kicsit máshogy megy: az ember bemegy a henteshez, kiröhögik, kijön. Kivéve, ha ismerős henteshez megy be, ahol egy kacsintással közlik, hogy megoldható keddre kéne vagy csütörtökre? A vasárnapi reggelit persze abban a pillanatban buktam el, amikor kimondtam a cs-betűs szót.
Félve sétáltam be öt nappal később a henteshez. Lövésem se volt, milyen formában fogok mennyi vért kapni mennyiért. “A vérért? Sikerült!” - közölte köszönés helyett a henteslegény. Rögtön éreztem, hogy minimum egy ÁNTSZ-ellenes összeesküvésbe kerültem be. Az emberem bement hátra a raktárba, majd öt-hat perc múlva egy kis - eredetileg torma tárolására szolgáló - vödörrel jelent meg, amit gondosan körbetörölgetett vagy háromszor. A mivel tartozom kérdésre a semmivel volt a válasz, majd elhangzott a nap mondata: “Hajnali vágás, biztos finom lesz.”
Így értünk el a következő lehetséges kezdőponthoz, egy kis vödör vért lóbáltam a kezemben, sétáltam haza, és közben csendesen kétségbeestem. Előfeldolgozott vérrel volt már dolgom, de disznót csak játszásiból vágtam még, úgyhogy felhívtam apámat. Az első tipp a lé leöntése, darabolás, sütés volt, majd kicsit később rámcsörgött, hogy mások szerint először abálni kell. Az egyetlen logikus dolgot tettem: ráírtam alkoholos filccel a vödörre, hogy VÉR, és elmentem dolgozni.
A nap végén sikerült elkészíteni - abálatlanul - a vért. Pont olyan, aminek lennie kell. Gőzölgő, fűszeres. Megéri beszállni az összeesküvésbe.
Egeszsegetekre :)
En a barany vert szeretem. Diszno vert nem ettem meg.
Jó dolog a vér. Lehet, hogy nekem is össze kellene esküdnöm. Persze a legjobb a disznóvágáson, egy pár garatnyi törköllyel előpuhítva a gégét, gyomrot. És akkor nem abálni, hanem zabálni. ;) Egészség :D
Vérabálásról még nem hallottam. Sőt, nem is láttam ilyesmit, pedig pár disznót már levágtunk.
Sült vér, bőr, fül. Kb. ezek a legjobb dolgok egy disznótorban. Frissen sült kolbász, töpörtyű sem kutya, de a hurkából már kiszerettem. :)
Lehet a vért abálni, forró vízbe bedobod a kocsonyássá meredt anyagot pár percre. Viszont én nem eszem pár éve, mert a vér nem egészséges sem fizikailag, sem szellemileg. Pl. Biblia tiltja, 10 parancsolat szintjén..”tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, …a fúlvaholt állattól és a vértől.”
@Lister:
Be tudom lőni tájegységre honnan jött a tipp az abálásra: Tiszaújváros, Sajó környéki falvak. :)
Töpörtyűből kaptam múltkor jót. Meg is lepődtem, mindig túl szárazra szokták sütni, ez meg pont jó volt.
@Blacksir: Az egészségességét - a Biblia tiltásán túl - nem tudom megítélni. A legtöbb népi konyhában szerepel valamilyen módon a sült vér.
Azért az valahol brutális, hogy mi(ke)t meg nem eszik az ember… :-) Gyerekkoromban sok disznóölés szemlélője voltam, a feldolgozásban is részt kellett vennem, minden jót megkóstoltam, a hagymás sült vér látványa azonban mindig furcsa gondolatokat indított meg bennem. Menekültem előle. Éljen a rántotthús! :-)
háhháhá, milyen vidéki voltál te Kelt? nagyszülők? kiskoromban mennyi ilyen barbár aktusnak voltam a szemtanúja:D nagyanyám, amikor a csirkenyakát a hátsóudvarban, és közben lépett a szárnyára, aztán öt perc után amikor eszmélt h hát nem vágta át rendesen. a disznóölések meg óriási események voltak.
Hát, én még mindig nem értem, mi értelme a vért párolni. :)
A vér elfogyasztását viszont nem a 10 parancsolat tiltja, hanem a mózesi törvények. De mivel már új szövetség van, nem érvényes. :) Még akkor sem, ha az apostoli zsinat javasolta ezt a pár kitételt. Mondjuk fúlva holt állatot én sem eszek.
@Hhanuman
Hát leginkább vidéki nagyvárosi. :) Nagyapától meg főleg azt tanultam meg, mit csináltak a brianszki erdőben a nyolcas bunker előtt, mikor megtalálta őket a tüzérség.
(@kelt, kicsi a világ, a feleségem nagyapja is a brianszki nagy erdőben szolgált)
A vérevésről: http://csernaszabo.blog.hu/2011/01/21/piros_arany_avagy_a_verevesrol_patakver_2010