Jó látni azt, hogy vannak, akik szerint létezik középutas gondolkodás, nem csak a buta szélsőségeket lehet képviselni. Most éppen Kerekes Pál posztja jött szembe, amiben azt írja, hogy
A nyomtatott és az elektronikus könyv szembeállítása zsákutca. A p-könyv (p, mint papír, mint print) rokona, s mint családban is megesik, versenytársa az e-könyvnek. Nem egymást megsemmisítő kultúr-technikai eszközök a könyv-verziók, hanem egymást kiegészítő műveltségi fundamentumok. Ezt ki kell mondani, bármilyen egyszerűnek tűnő igazságnak is látszik. A digitális platformon létrejött kultúra csak a hagyományos kultúra összefüggésrendszerében értelmezhető.
Túl sok aktivista csúsztatás jött szembe az elmúlt pár hétben. Kezdve a melyik techológia a zöldebb kérdéssel, aminél lényegtelenebb, félrevivőbb vitát elképzelni is nehéz. Kellett ez.
:)
Azt, hogy két dolgot oppozícióban látunk-e vagy egységben, pillanatnyi kontextus kérdése. Mindenesetre az oppozíció a gondolkodás motorja, abból szoktak születni az izgalmas kérdések.
Az egységben látásnak is akkor van igazán értelme, ha más szintű oppozíciót keres az ember.
Ennek fényében lám, Kerekes Pál gondolatmenete milyen értelmetlen: képes egy mondatban ellenkező előjelű konnotációval szerepeltetni a “versenytárs”, ill. a “szembeállítása zsákutca” kifejezéseket.
Nem érzem így. Akik versenytársak, azok nem szembenállnak. Azok egymás mellett, egymás előtt és után helyezkednek. De nem ez a lényeg. Azt akartam mondani, hogy a p-, és az e-könyv nem egymás ellen dolgozik, hanem egymásért. Jó esetben, de nyilván ez idea, a valóság adott esetben lehet más. Ez a mondat a könyv bevezetőjében szerepel, ott megengedhető talán a remélt, vágyott alaptónus.