Még nagyobb cipő

A lényeg viszont az, hogy a Budapest NewTech Meetup pont olyan, amilyennek a hazai ismeretterjesztő jellegű konferenciáknak lennie kell. Az öt perc előadás, öt perc kérdések, aztán az egész után sör szerkezet olyan dinamikát ad a rendezvénynek, amit máshol még nem tapasztaltam. Egyrészt tíz percig a legéletidegenebb témára is lehet figyelni, ennyi alatt tényleg a lényeget, az újdonságot lehet kifejteni. Másrészt, mert nem voltak ‘X felmegy a színpadra és tizenöt percig reklámozza a cégét’ jellegű előadások. Az idő nem engedi, de a légkörbe se fér bele.

2007 áprilisában, miután az elolvastam a Kispad ajánlóját elmentem a Budapest Newtech Meetup nevű rendezvényre, amit akkor tartottak meg körülbelül negyedszer. Hangszintetizálásról, nagysebességű nyomtatásról, Erlangban írt telefonrendszerről, 3D kijelzőről és többszálú processzorokról volt szó öt-öt percig. És látám hogy ez jó, járni kezdtem Pestre, aludtam egy-egy éjszakákat Nyúl szőnyegén, Benedek kanapéján. (Köszi!)

Körülbelül két évre rá mondta Jun valami konferencia végjátékán, hogy sci-fiből is lehetne meetupot csinálni. Nagynak éreztem a cipőt, de kísérleti jelleggel beleegyeztem, hogy elkezdjük csinálni. Maximum kiderül pár hónap alatt, hogy nincs mit mondani, nem érdekel senkit, satöbbi. A pesszimizmus megalapozatlannak bizonyult, remek embereket ismertem meg az elmúlt huszonkét alkalom során.

Amikor decemberben megkeresett Kisgé - és aztán Terray Tamás is nagyon kapacitálni kezdett - hogy nem akarok-e beszállni a New Tech szervezésébe, akkor megint elővett a túl nagy cipő érzés. Ez jelent meg az első konferenciablogos munkám előtt, az Origóhoz kerüléskor, a saját meetup elindításakor, és abból mind jól jöttem ki. Remélhetőleg nem most jön a pofáraesés, mert négy hónap - és egy közös születésnap - után igent mondtam. Májusban Szalóki Robi szervez, a következő hónap valószínűleg én leszek. Körbeértünk.