Napszítta jövő

Van az a fakóság, ami akkor is árulkodik az eredeti színéről, amikor annak már nyoma sincsen. Eltűnt a szín, kiszívta a nap, az égővöröset határozatlan rózsaszínné változtatta. Mégis ahogy ránézel az épületre - lehet a dizájn súg? - tudod, hogy ez valamikor hivalkodott, csinnadrattával jött, hogy én vagyok a jelen, és kicsit a jövő is.

Azt hogy szép, nem tudnám nyugodt szívvel rámondani az épületre. De mégis azon kaptam magam vasárnap, hogy járkálok körülötte, és próbálom megfogni, miért nem mentem még tovább.

3 Replies to “Napszítta jövő”

Comments are closed.