Kinyitom a Google Readert, és kiesik belőle egy hír arról - a kedvenc ismeretlen readerpajtásom osztotta meg - hogy egy művész addig lőtte magát ló immunoglobulinokkal és glikoproteinekkel, amíg be nem tudott magának adni egy adag ló vérplazmát. Beszámolója szerint nyugtalan, erős érzés volt, egy növényevő érzései tűntek fel a plazma beadása után. Ha attól eltekintünk, hogy az ur-cyberpunk Sprawl trilógiában kihaltak a lovak, ez a tett teljesen oda illik. Pont annyira megmagyarázható, értékelhető, mint a Panther Modernek, csak hozzájuk nem tapsolt a művészvilág.
Ezek után nem volt különösen meglepő, hogy a Financial Times jobb közhely híján hasábjain mindenki kedvenc Stephen Fry-ja készít interjút Lady Gagával. És valahogy úgy alakul, hogy sokkal több érdekesség kerül elő a Gaga cikkben, mint amennyivel a mechanikus patákkal felszerelt lóvá tett vált lány tudott szolgálni.
szigorú vagy a PM-ekhez, Kelt, ők beérték a cápaporc-alapú fogakkal :) a munkásságuk pedig egyéniben és összetettben is ütősebb volt, mint ez a szegény agyrogy néni.
viszont számomra a posztod címe több érdekességet (és gondolatsor-triggert) jelent[ett most, épp ma], mint Lady Gaga ruhatárának bármely darabja :)
Arra jutottam az interjút olvasva, meg a nem popos, hanem akusztikus Gaga számokat hallgatva, hogy Gaga teljesen rendben van.
A triggernek pedig örülök, bennem a lóvátett művész indított ilyesmit. :)