Vannak modellek, amik még akkor is sírnak azért, hogy lekoppintsd alkalmazd őket, ha épp csak érintőlegesen van közöd az iparághoz, amire kitalálták őket. Az egyik ilyen a Kickstarter, aminek a magyar viszonyokra alkalmazásán a pletykák szerint már dolgoznak, a másik pedig a Subutai által elindított Mongoliad nevű projekt.
Az utóbbi receptje egyszerű: * végy X darab, a saját területén ismert írót * melegítsd alájuk a századelőn már bizonyított, folytatásos regényes előfizetéses modellt * adj hozzá közösséget, mert az manapság mindenhez kell.
Ez annak ellenére működött, hogy a Subutai honlapja kifejezetten béna volt, többször felhagytam miatta az olvasással. Az appok pedig, amik az olvasást megkönnyítették volna, késtek, ráadásul nem az általam preferált platformra jelentek meg. A szerzők ennek ellenére elvitték a projektet annyira, hogy érdekeljen, hogy áll épp a sztori.
Zárójel: a kiadók szeretnek arra hivatkozni, hogy ők egy brand, és ehhez hűek az olvasók. Igazán kíváncsi lennék arra, és bocs Európa, bocs Kossuth, hogy ez mennyire igaz, és mennyire működnek inkább az írók brandként.
A vallomás apropóját az adja, hogy a Mongoliad sztoriját - a kevéssé fontos enciklopédiáva és közösséggel - épp most adták el az Amazon frissen induló 47 North nevű SF&F almárkájának. Annak az Amazonnak, amely már most is rendelkezik jó féltucat, tematikus almárkával, és amely nagyon ügyesen válogat a nála publikáló, a szerencséjüket magánkiadással kereső szerzők között.
A Mongoliad első évada három kötetben fog megjelenni, az első 11,5 dolláros áron rendelhető elő. Ez az ár ahhoz drága, hogy felmerüljön bennem, hogy megvegyem az első trilógiát, viszont mélyen hiszek abban, hogy lesz előfizetői ajánlat. A mesének - ami az általam olvasott részek alapján szolid - híre megy, a terv pedig - ami valahol hasonlít a Warren Ellis által felvázolt webcomicos módszerre - működik. Arról meg Hannibal óta tudjuk, hogy imádnivaló.
Kiváncsi vagyok, az amazon exkluzivitás meddig lesz előny, és mikortól zavaró tényező (ha egyáltalán).