Az ötlet tulajdonképpen rendkívül egyszerű, miért is ne lehetne egy képregényben olyan szöveg, amit csak UV-fénynél lehet elolvasni. És ha már van, akkor adja magát, hogy a gondolatok legyenek ilyenek. Amikor viszont az ember kezébe veszi a kislámpát SVK tárgyat az ember, és olvasni kezd, akkor ütni kezd az egész. Kell ehhez, hogy Warren Ellis legyen a szöveg, hogy füzetet az UV-glóriával díszes William Gibson előszava nyissa.
És az egész működik. Alapállásom a szkepszis, mégis úgy adta el nekem a csillogós, kibővített valóságos (AR) jelent, hogy még azt is megfontoltam, hogy a következő vad pénzemből az INQ-tól veszek mobilt. Kötelező olvasmány.