Pajzsát rágó berzerker, beszari püspök, az egész meccset halálra unó királynő, szembe lógó frufrus lovát megülő nagydarab katona, és jóelőre sírkőként ábrázolt parasztok. A lewisi sakkfigurák elsőre úgy festenek, mintha egy kevéssé ismert kilencvenes évek eleji játék kiegészítői lennének. Mintha a Lost Vikings gyűjtői kiadásához jártak volna, vagy ha a Kinder tojás viking tematikus hónapján lehetett volna összegyűjteni őket.
Ironikusak, kicsit túlzóak, meg mertem volna rá esküdni, hogy modern termék mindahány. Meg is lepődtem, amikor a képekről kiderült, hogy az egyetlen, teljes egészében megmaradt középkori sakk figuráiról van szó, amelyet az 1100-as évek közepe táján faragtak ki vélhetően Norvégia területén. A figurákat 1831-ben találták meg Lewis szigetén, nem sokkal a felfedezés után szétosztották a gyűjteményt, a nagyja a British Museumnak jutott, de van tizenegy a Museum of Scotlandban. (Senki nem lepődött meg, hogy a skótok jártak rosszul, ugye?)
(Fotó: Yukon White Light, azaz Amanda Graham CC-BY-NC)
Én magam is felfigyeltem ezekre a sakkfigurákra akkor, amikor néztem a Harry Potter és a Bölcsek köve című filmnek azt a részét, amikor Harry és Ron varázslósakkot játszottak és a bábuk a lewisi sakkfigurák alapján lettek le mintázva. Nekem tetszenek, sőt érdekesek.
A varázslósakkot mindig irigyeltem a Harry Potterből. Volt régen egy Archon meg egy Battle Chess nevű PC-s játék, abban voltak mozgó, meg egymást ütő figurák, de a korabeli grafika korlátai miatt ma már nem az igazi. Akkor persze bolondultunk érte.