Rakjuk el projekt: Vivian Maier

Hernádi Levente lelete - ha nem jönne RSS-ben, akkor most egy remek alkalom feliratkozni rá - a fenti videó Vivian Maierről, akiről csak halála után derült ki, hogy remek utcai fotós volt. A kalapot, férfizakót, Rolleiflex kamerát és szomorú tekintetet viselő nő hét közben dadusként dolgozott, a szabadnapján viszont a chicagóiakat fotózta. Króm díszléces kocsik ablakán kilógó gyerkek, széken hintázó borbélyok, autóban alvó sofőr, szegény ember, gazdag ember, kisgyerek. Ha legközelebb jó ötletnek tűnik az utókoron ironizálni, ez a sztori eszembe fog jutni.

Az utca embere

Tamás hívta fel a figyelmemet, hogy az Intel készíttetett egy rövidfilmet Scott Schumannról, a The Sartorialist bloggeréről. Amellett, hogy a klipen meg remekül meg lehet mutogatni a DSLR-es videókra jellemző mélységélesség játékokat - tegnap erre használtam, működött - iszonyatosan inspiráló. Kedvem lenne fogni a fényképezőgépet, és kimenni sétálni.

Sherlock újratöltve

A BBC honlapja helyenként olyan mint egy óriási padlás. Fent vannak az aktuális dolgok, lehet rajongani a Doctor Who-ér, le lehet lesni mikor jön a következő Hustle évad (tegnap kezdődött), de bele lehet futni ezeréves anyagokba is. Ilyen például az 1999 és 2006 között üzemelő Cult TV lap, amin sci-fi történeti írásokat, az addig futott kultsorozatokhoz kapcsolódó infókat, és ami a legjobb, öt új Sherlock novellát lehet találni.

A szövegeket kortárs szórakoztató irodalmi nevek jegyzik: Kim Newman, Jon Courtenay Grimwood, Christopher Fowler, Dominic Green és Paul Cornell. Valamikor volt felolvasott verziójuk is, ami a BBC7-en ment, de ezt nem is kerestem. A novellákat viszont összecsomagoltam egy ekönyvbe, akit érdekel, vigye:

Szombat délutáni jogsértés című műsorunkat látták. Búcsúzik önöktől a műsorvezető.

#2990 (u mint unaloműző)

Bocsássuk előre, az okostelefon csodálatos dolog. Éjféli villamossal jöttem haza, aminek az a különlegessége, hogy semmi érdekes nem történik rajta. Nincsennek felszállók, nem szállnak le, hiánycikk a bámulható utazóközönség. Az egyetlen ember, aki látótávolságban volt, kettővel előttem ült és hangosan horkolt. Nade.

A Blaha után eggyel kezdtem unatkozni, akkor jött az ötlet, hogy olvasni kéne valamit. Felcsattanok mobilnetre, lehúzom a Kindle for Androidot (letölt, eltűnik a bitkolbász, hatásszünet, installing), majd hirtelen nekifutással háromszor elrontom a jelszavamat. Semmi sincs veszve - jön a gondolat - van egy példány a jelszótáramból, van Keepass Androidra, a jelszótárhoz pedig tudom a jelszót. Market, telepítés. Már a Boráros téren jártunk, amikor a szoftver szólt - jelezve, hogy feltalálták a dependenciát - hogy nem hajlandó ő csak úgy fájlt böngészni, neki egy fájlböngésző kell. Market, telepítés. Innentől minden ment simán. A Keepass elkezdte rágni az xml-t, eltelt egy perc, leszálltam a Budafokin, ott volt előttem a jelszó, beléptem a Kindle alkalmazásba, és válogathattam a könyvek között, igaz közben haza is értem. És ha legközelebb kell, minden készen lesz.

#2987 (a mint archívum)

Hello Locus Subscriber! Your digital issue of Locus is ready. The links will be live until January 31 (future issues will only be up for two weeks), after which you will need to contact us to get a new, temporary password. Please download the issue before the end of the month.

Egész jó modellek vannak arra, hogyan kell digitális folyóirat-archívumot üzemeltetni. Nagyjából azt is tudjuk, hogy egy digitális kultúrtermék megvásárlásakor mit várunk el, meddig és hogyan szeretnénk hozzáférni. Az e-verzióját frissen indító Locus-nak egyelőre nem sikerült tanulni a többi magazintól: a vásárló csak egy egy hónapig használható letöltőlinket kap, ha az idő letelte után van szüksége a lapra, akkor levélben kell kérnie újra a hozzáférést. Úgy tűnik, hogy a furcsa megoldás oka, hogy nem szögeltek rá egy rendes felhasználókezelést a Locust lapjára.

Ellison írógépe, Stross desktopja

A Locus - ami amúgy 2011-től e-magazin formában is megrendelhető - hívta fel a figyelmet arra, hogy Harlan Ellison eladja első írógépét, egy “zajmentes” Remington Randet. A gépet az viheti haza, aki hajlandó negyvenezer dollárt - ez 8,3 millió forint meg az apró - kifizetni érte. A Remingtonhoz eredetiségigazolás, és egy Harlan által félig teleírt lap is jár.

A hír eddig van, de érdemes továbbgondolni. Megtippelni sem merem, hogy mi volt az utolsó nagy SF - sőt, a korlátozásnak talán nincs is értelme - regény, amit írógépen írtak. A következő kérdés pedig az, hogy melyik az a regény, aminek már korrektúrája sincs papíron. Cserébe vannak számítógépeink, amiket pont úgy lehet eladni, mint egy írógépet, és vannak pontos időbélyeggel rendelkező böngészési előzmények, megnyitott cikkek, levelezés, csetlogok. Ha az író által használt szövegszerkesztő tud ilyet, vagy ha úgy mentik, akkor a szöveg több verzióját is megnézhessük. (Ezt például a Warbreakeren meg lehet nézni.)

Ezek egy része vastagon személyes információ, amit az ember nem adna ki míg él, esetleg egyáltalán nem adna ki. A többi része viszont biztos felizgatja a lelkes rajongókat és a még lelkesebb szekrénytanászokat. Továbbá arra sem lehet mérget venni, hogy a személyes információk nem kerülnek ki később Kant levelezéséhez - a példát Fuchs Petitől lopom épp - vagy a Szabad ötletek jegyzékéhez hasonlóan.

Eddig az ötlet, vége nincsen, csak egy kérdés: belenéznétek a StrossDesktopja.isóba vagy Douglas Adams IIfx-ébe?

Plusz egy: Gibson és Sterling vallott arról, milyen volt az első digitálisan írt regényük.

Egy szög miatt a patkó

“Proud to be an American”? Fuck that. I’m proud to be a Human Being and it angers me to see other Human Beings harmed. Earth and its inhabitants are sacred. The imaginary lines the warmongers draw are irrelevant.

Eddig a rant, amire Ktamás hívta fel a figyelmem. Ami a tartalomnál érdekesebb, hogy csak két betűt cseréljünk meg, és máris scifi lesz, tiszta Függetlenség napja.

“Proud to be an American”? Fuck that. I’m proud to be a Human Being and it angers me to see other Human Beings harmed. Earth and its inhabitants are scared. The imaginary lines the warmongers draw are irrelevant.

Jó van, olcsó, de nem tudtam neki ellenállni.