Öntömjén! Személyi kultusz! Miről írtam mostanában!
Aszámítógép legyőzte azembert!!44! Az IBM Watsonjának Jeopardy győzelme kapcsán arról írtam, hogy a sakk sem vált értelmetlenné a Deep Blue-Kaszparov meccs után, sőt még az sem törte le a sakkozókat, hogy egy minden nagymesternél erősebb gépi játékoshoz most már elég egy erős asztali gép. (Rybka, 3100 Elő-pont, 4 magos processzor, heló!) A cikkben jutott hely a játék és muzsika tíz percben műsornak, és az aggodalmak elhessegetésének is.
Voltam Barcelonában - remek város, majd mesélek - Mobile World Congressen megnézni, hogy mi várható olcsó okostelefonból meg tabletből. Az utóbbi igazán elkeserítő: a nagyok totál ugyanolyan kütyüket hoznak ki, de tényleg, mint két tojás. Az innovatívabb darabok pedig bukónak tűnnek az árazás, a támogatás, vagy amiatt, hogy az emberek nem transzformert akarnak, hanem telefont meg netbookot. Azért a Motorola Atrixba megint beleszerettem.
Laza negyedév pofozgatás után megjelent a Nyomtalanul recenzióm a Kötve-fűzvén. Divatról szól, arról, hogy a mindennapjaink is tele vannak kütyüvel, nem lehet mást várni a mindennapról szóló regénytől sem, és persze arról, hogy éhen maradtunk, a könyvnek nincs vége. A tactical ezmegaz mánia fájóan kimaradt, pedig pont ma jött szembe egy tactical toll (!) ismertető.
Nincs fegyvered, nincsenek emlékeid, valaki üldöz, valami gonoszság történik, és ha ez nem lenne elég, elvették az állásmentés lehetőségét is. Írtam rivjút - ezt még gyakorolni kell - a tavalyi év legfélelmetesebb horrorjátékáról az Amnesiáról.
Régen meg akartam ezt kérdezni, csak mindig melós posztnak tűnt, most viszont az 