Month: April 2011

Posted on

Fejezetek az ínyesmesterség köréből

Úgy lenne igazán kerek a történet, ha épp sörért indultam volna a felsőzsolcai Serforrás főzdébe, nem pedig pollenszűrőt kellett volna venni a kocsiba, de ennyit még talán elvisel a sztori. Ide az ember amúgy is csak az igazat írja, a színtisztát. Rutinból kapcsoltam be a rádiót ahogy volt gyújtás, gondolva, hogy keresni kell valami zenéset a Kossuth helyett. A saroknál - tizenöt méterről beszélünk - már tudtam, hogy senki nem teker sehova. Egy megnyugtató férfihang olvasott fel körülbelül századelős, világháború körüli szövegeket arról, hogy hol lehetett Pest Budán Koronát inni, mikor volt érdemes igazi bécsi virslit keresni Takács Lajosnak a Fehér elefánthoz címzett fűszerüzletébe, és hogy mekkora barbárság gyalulni a virslihez való tormát. Olyan hallgatni, mint Szimbádot olvasni, nézni.

Hazaérve - ekkor már egy kiló virsli és egy pollenszűrő tulajdonosaként - kerestem ki, hogy mégis mitől csorgott a nyálam végig az úton. Ekkor derült ki, hogy az Ínyesmesterként ismert Magyar Elek írásaiból készített öt részes műsort a Rádiószínház még 1997-ben, és azt ismétlik a héten. Aki most új tabot nyitott, hogy kiguglizza Magyar Eleket - zárójel: az nem olvasta a házi feladatát nagyon jól megcsináló Kondor Vilmost - az meg se álljon a Vateráig, és rögtön ruházzon be a szakácskönyvébe, jól fog az még jönni. Ami meg a műsort illeti, a Rádió hangtárába belinkelni egyenesen művészet, ráadásul csak három hétig visszalhallgathatóak az anyagok, inkább letöltöttem. Hallgassátok!

Kamra, konyha
[audio:http://dl.dropbox.com/u/103871/Inyesmester/Inyesmester_1.mp3]

A káposzta
[audio:http://dl.dropbox.com/u/103871/Inyesmester/Inyesmester_2.mp3]

A pájsli
[audio:http://dl.dropbox.com/u/103871/Inyesmester/Inyesmester_3.mp3]

Minden tűz tűz
[audio:http://dl.dropbox.com/u/103871/Inyesmester/Inyesmester_4.mp3]

Birka, borjú
[audio:http://dl.dropbox.com/u/103871/Inyesmester/Inyesmester_5.mp3]

A szövegeket Helyey László és Huszár László olvassa fel, zenei szerkesztő Gebauer Mária, szerkesztő Turai Tamás, a rendező pedig Markovits Ferenc volt. Köszönjük nekik.

Posted on

Még nagyobb cipő

A lényeg viszont az, hogy a Budapest NewTech Meetup pont olyan, amilyennek a hazai ismeretterjesztő jellegű konferenciáknak lennie kell. Az öt perc előadás, öt perc kérdések, aztán az egész után sör szerkezet olyan dinamikát ad a rendezvénynek, amit máshol még nem tapasztaltam. Egyrészt tíz percig a legéletidegenebb témára is lehet figyelni, ennyi alatt tényleg a lényeget, az újdonságot lehet kifejteni. Másrészt, mert nem voltak ‘X felmegy a színpadra és tizenöt percig reklámozza a cégét’ jellegű előadások. Az idő nem engedi, de a légkörbe se fér bele.

2007 áprilisában, miután az elolvastam a Kispad ajánlóját elmentem a Budapest Newtech Meetup nevű rendezvényre, amit akkor tartottak meg körülbelül negyedszer. Hangszintetizálásról, nagysebességű nyomtatásról, Erlangban írt telefonrendszerről, 3D kijelzőről és többszálú processzorokról volt szó öt-öt percig. És látám hogy ez jó, járni kezdtem Pestre, aludtam egy-egy éjszakákat Nyúl szőnyegén, Benedek kanapéján. (Köszi!)

Körülbelül két évre rá mondta Jun valami konferencia végjátékán, hogy sci-fiből is lehetne meetupot csinálni. Nagynak éreztem a cipőt, de kísérleti jelleggel beleegyeztem, hogy elkezdjük csinálni. Maximum kiderül pár hónap alatt, hogy nincs mit mondani, nem érdekel senkit, satöbbi. A pesszimizmus megalapozatlannak bizonyult, remek embereket ismertem meg az elmúlt huszonkét alkalom során.

Amikor decemberben megkeresett Kisgé - és aztán Terray Tamás is nagyon kapacitálni kezdett - hogy nem akarok-e beszállni a New Tech szervezésébe, akkor megint elővett a túl nagy cipő érzés. Ez jelent meg az első konferenciablogos munkám előtt, az Origóhoz kerüléskor, a saját meetup elindításakor, és abból mind jól jöttem ki. Remélhetőleg nem most jön a pofáraesés, mert négy hónap - és egy közös születésnap - után igent mondtam. Májusban Szalóki Robi szervez, a következő hónap valószínűleg én leszek. Körbeértünk.

Posted on

Ellenségkeresés helyett

Jó látni azt, hogy vannak, akik szerint létezik középutas gondolkodás, nem csak a buta szélsőségeket lehet képviselni. Most éppen Kerekes Pál posztja jött szembe, amiben azt írja, hogy

A nyomtatott és az elektronikus könyv szembeállítása zsákutca. A p-könyv (p, mint papír, mint print) rokona, s mint családban is megesik, versenytársa az e-könyvnek. Nem egymást megsemmisítő kultúr-technikai eszközök a könyv-verziók, hanem egymást kiegészítő műveltségi fundamentumok. Ezt ki kell mondani, bármilyen egyszerűnek tűnő igazságnak is látszik. A digitális platformon létrejött kultúra csak a hagyományos kultúra összefüggésrendszerében értelmezhető.

Túl sok aktivista csúsztatás jött szembe az elmúlt pár hétben. Kezdve a melyik techológia a zöldebb kérdéssel, aminél lényegtelenebb, félrevivőbb vitát elképzelni is nehéz. Kellett ez.

Posted on

Olvass shannonológiát!

Mit mondasz, ha azt mondom Shannon? Mert ha a bit kerül szóba, ha információról beszélünk, vagy ha a munkahelye, a Bell Labs kerül elő, akkor azok ismerősek, na de Shannon? Ha tényleg nincs meg, akkor van nektek egy videóval felturbózott Németh Ádám posztom, aztán folytassuk.

Úgy keveredett ide az információ atyja, hogy múlt hónapban igen meleg szavakkal ajánlotta Cory Doctorow a The Information című könyvet a Boing Boingon. Aztán láttam a LostEbookSales-en is, ahol valaki az árára panaszkodott, és a tartalmát dicsérte. Addig olvasgattam a fülszöveget, hogy végül meg is vettem a kötetet, valahol az első harmadában tartok, és eddig remek. Ebből viszont még nem lenne poszt, viszont a kedvenc brit újságíróm - és egy borzasztóan jó internettörténeti könyv szerzője - már végzett a kötettel, sőt készített is egy interjút James Gleickkel, a szerzővel.

A cikkről John blogjáról szereztem tudomást, ahol az írásra mutató link mellett volt egy limerick is, ami a küldője szerint a hatvanas évekből származik, és már akkor sem tudták, ki írta.

“Shannon and Weaver and I
Have found it instructive to try
To measure sagacity
And channel capacity
With sigma p i log p i”

[5]:

Posted on

Jegyzet jelleggel: B&N ebook

Kezdjük az elején: a Barnes&Noble-től nem lehet könyvet venni az Egyesült Államokon kívüli bankkártyával. Bár az áraik néha jobbak, mint az Amazoné, nem terhelik meg a kártyát, visszadobják a vásárlást, és küldenek egy kedves levelet azzal, hogy az azonnali figyelmedre lenne szükségük, mert ez így nem ment.

Viszont, az ingyenkönyveket kiszolgálják Európába is, persze DMR-mel. A másolásvédelemhez használt kulcs a vásárló nevéből és a vásárláshoz használt bankkártya számából számoltatik ki. Ez elvben elrettenti a kalózokat attól, hogy bizonytalan forrásból származó szkriptekkel számoltassák ki a kulcsot. Ha mégis megtennék, akkor az ignobleepub szkript szépen leszedi a védelmet, van egy remek védtelen, konvertálható epubunk.

A tesztként használt God’s War esetén a kindlegen visszapattan a fájlról “No DC-METADATA tag found in opf file” hibaüzenettel, itt kezdődik a turkálás. Az epub belsejében - ami mégiscsak egy adag zipelt html meg xml - található content.opf-ben kell az <opf:metadata> és az ezt lezáró </opf:metadata> tagekből kiirtani az opf: kifejezést. Ha ez megvan, az egészet vissza lehet csomagolni, visszanevezni epubra, és rádobni a kindlegenre, innentől minden működik.

Ez persze a bicskás hályogkovács módszer, viszont a végeredménye olvasható e-könyv, és még csak nem is kalózkodtunk, csak a DRM-et törtük le.