Hármas könyvelés: ezt olvastam múlt héten

A hét elején keresett meg Fejes Balázs azzal az ötlettel, hogy miért nem csinálunk egy podcastot a könyvekről, amiket éppen olvasunk. Rádiózni ezer éve szeretnék, ellenérvem nem volt, úgyhogy fel is vettük az első adást tegnap.

A műsor hírekkel - bezárt a Borders, emlékeztünk is rá szépen - kezdődött, és kitaláluk az adás nevét is: Hármas könyvelés.

Kiss Gabi az Old Man’s War második folytatásáról, a The Last Colony-ról mesélt. Balázs bevallotta, hogy lányregényt olvasott, a The Hunger Games-t. Majd utána, hogy helyrebillenjen a világ, szóba hozta a Robocalypse-t is. Én pedig Jim Butcher Dresden-regényeit és Larry Correia rendkívül ponyva, mégis szórakoztató Monster Hunter regényeiről számoltam be.

Jelentkezni hetente fogunk, az adás megtalálható az iTunes-ban, de az alábbi RSS is szállítani fogja a legújabb részeket: http://feeds.feedburner.com/harmaskonyveles

Hozsánna néked, Archive.org!

Furcsa regény a Walter M. Miller Hozsánna néked, Leibowitz! című műve. Minden antikváriumban megtalálható két-három példányban, elképzelni nem tudom, milyen példányszámban jelent meg annak idején. A megvehető példányok feltűnő bősége ellenére a könyv remek. Az atomháború utáni lepusztult, technológia és tudás nélküli Földön játszódik, és az emberiség lassú építkezését kíséri végig az elkerülhetetlen következő hibáig. Kicsit irányított, eléggé tudni mi lesz a vége, nagyon benne van a - vigyázat, kötelező pszichologizálás - világháborús bombázásokat soha fel nem dolgozó szerző bűntudata, ennek ellenére remekmű.

Ami előhozta ezt az egészet, hogy a Free SF blog megtalálta a regényből készült rádiójátékot az Archive.org-on. Szép kézműves munkának tűnik, érdemes belehallgatni.

#3313 (hogy húzzuk ki a virtuálisgép tápkábelét)

Ma megtanultam, hogy újraindítás közben kopogósra fagyott Windows Virtual PC-s virtuális gépet úgy lehet újraindítani, hogy a VPC beállításai között a Close gombhoz rendelt akciót átállítom Hibernate-ről Turn off-ra. A bezárás gombot megnyomva így a gép kérlelhetetlenül újraindul, mintha hosszan nyomtam volna a powergombot. A VPC következő indításakor remekül megy minden. Jutalmul előre lépek két mezőt.

Füstös[citation needed]

Lapsang souchong’s flavour is strong and smoky, similar to the smell of a campfire[citation needed] or of Latakia pipe tobacco.[citation needed] The flavour of the pine smoke is meant to complement the natural taste of the black tea, but should not overwhelm it.[citation needed]

Saját kutatásnak minősülne, úgyhogy a Wikipédiába nem írom bele, de nektek elmondom. A latákia valóban füstös. Meggyújtás előtt olyan illata van, mintha Mackó főmérnök most gyújtott volna alá az aszfaltoskocsinak az ablak alatt. Tábortüzet már láttatok. A lapsang souchong tea, amiről a fenti, erősen hivatkozáshiányos bekezdés szól pont a kettő között van.

Utánlövés

Borders Larry Correia, aki amúgy a Campbell-díj egyik esélyese idén, megírta a saját tapasztalatait a Borders könyvesboltokkal kapcsolatban. Az író szerint a Bordersnek nem az e-könyvek tettek be, hanem a céges normának számító érdektelenség. A Borders lánc üzleteiben voltak a legrosszabb dedikálások, sőt egy spontán dedikálás során arra is megkérték Correirát a cég jelen levő menedzserei, hogy ne írja alá az összes könyvet, mert úgy nem lehet visszaküldeni majd őket.

A bejegyzés végén megtalálható Steve Diamond, az Elitist Book Reviews bloggerének beszámolója is, akinek sikerült egy ideig a Borders által birtokolt könyvesboltot üzemeltetnie sikerrel, de rövid távon lebaszták érte.

JSTORgate Mivel Aaron Swartz megpróbálta letölteni a JSTOR-t a Harvard hálózatáról, lebukott, és a JSTOR és a Harvard kérése ellenére az ügyészség vizsgálatot indított ellene, egy Greg Maxwell nevű srác feltöltött a Pirate Bayre egy torrentet 18952 public domain cikkel. A torrent a Philosophical Transactions of the Royal Society 1923 előtti cikkeit tartalmazza. A hozzáfűzött hosszú jegyzet kitér a public domain művek kereskedelmi szolgáltatásának ekézésére, majd egy aláírással és egy Bitcoin címmel ér véget. Jól meg van mutatva a bezárkózó tudománynak!

Az esetről hírt adó Ars Technica linkeli Matt Blaze januári fogadalmát arról, hogy zárt folyóiratba többet nem ír, nem szerkeszt, nem véleményez cikkeket. Ez jobb útnak tűnik. (Mondjuk Blazet, amúgy is kedvelem.)

(via Ktamas, Dn3t)

Mi tett be Bordersnek?

Két magyar lap is lehozta ma, hogy az elektronikus kereskedelem és az ebookok verték be a szögeket a Borders amerikai könyvkereskedelmi lánc koporsójába. Mivel a sztoriban szerintem több van egy ilyen narratívánál, utánaolvastam.

A cégtörténet fent van Wikipédián, ezért csak a három mondatos Cliff’s Notes verzió jön: a Borders családi/egyetemi vállalkozásként indult Ann Arborben 1971-ben, az alapítók meglátása az volt, hogy boltnak a saját közösségét kell kiszolgálni, testre kell szabni az árukészletet. Az első húsz év csendesen telt bővüléssel, majd 1992-ben felvásárolta a Kmart a Borderst és öszeolvasztotta a Waldenbooksszal, a menedzsment az első pillanatban lelépett, erre a Kmart leválasztotta külön cégbe a Borderst ismét. A cég külföldi terjeszkedésbe fogott, ám ezzel sem járt jól igazából.

A Borders utolsó jó éve 2006 volt, azóta nem termelt nyereséget, 2008-ban megpróbálták eladni, de nem sikerült. Ekkor a Borders fő részvényesétől 42,5 millió dollár hitelt vett fel borzasztóan magas kamatra, aminek hírére a részvényeinek ára az ötödére zuhant vissza. Szenvedtek még egy darabig, majd 2011 elején csődvédelmet kért maga ellen a cég.

Mit rontottak el?

Mike Edwards, a Borders Group elnöke februárban több olyan okot sorolt fel, ami a Borders gyenge teljesítményéhez vezettek: a cég 2001-ben átadta az Amazonnak az online boltjának üzemeltetését, agresszív részvény visszavásárlást hajtott végre, probléma volt a hosszútávú bolt bérletekkel, és nem tudott versenyezni a Nookkal és a Kindle-lel e-könyv eladásokban.

2011 feburárjára a cégnek 1.29 milliárd dollárnyi tartozása keletkezett, és 1.275 milliárdnyi vagyonnal rendelkezett. 642 üzlete volt - ebből rövid idő alatt körülbelül kétszázat tervezett bezárni - és 230 millió dollárral tartozott a különböző könyvkiadóknak. (Pontos számok a Locus Online hírében.)

Szerintem az Edwards által elsőként hozott ok a történet kulcsa. A harminc éve üzemelő Borders lánc az első dotkom lufi után nem fektetett az internetes kereskedelembe 2001-ben, inkább átadta üzemeltetésre az Amazonnak. Csak hét évvel később, 2008-ban kaptak észbe, ekkor indították el saját webboltjukat. Eddigre valószínűleg teljesen sikerült rászoktatni az online vásárolni akarókat az Amazonra. A cég egyébként a vége felé beállt a Kobo mögé, San Franciscóban járva az egyik könyvpalotájukban meg is tapiztam az egyszerű, de rém olcsó olvasót. Addigra azonban valószínűleg már késő volt, a rossz döntések nyomán felhalmozódott adósság már megvolt.

Verdikt: az Amazonnak - és rajta keresztül az e-könyvnek - valóban van köze a Borders bezárásához. Az Amazon azokat a dolgokat csinálta jól, amiket a másik cég elhibázott. Bolt helyett webboltot épített, és szeretettel fogadta a Borders által rátestált vevőket. Külföldi terjeszkedés helyett szállított külföldre is. Az igazi ok viszont rövidebbnek tűnik, a menedzsment folyamatosan rossz döntéseket hozott. Úgy próbált terjeszkedni, ahogy az e-kereskedelem előtt kellett, végül pedig a földbe állt.

Plusz egy link