Keltspotting: előadok a Szefantoron

Lejárt szavatosságú jövőképekről, tíz évente megígérhető csoda találmányokról, a jövőt pontosan előrejelző elfelejtett bemutatókról, és a nagy cégek által elkészítette, finoman a disztópiába hajló jóslatokról fogok beszélni az idén augusztusban megrendezett Szefantoron. Pont olyanokról mint ez a BT-s videó itt fent, vagy a You Will!, vagy a Starfire.

A program kint van már az SFPortalon, a részvétellel kapcsolatban Pusztayt kell keresni, minden más meg elmélet.

A fiú, aki kikölcsönzött 4,8 millió szakcikket

Ad notam: bepereltek egy legényt négymillió szakcikkéért

“Harmincöt éves börtönbüntetésre számíthat az MIT rendszerét feltörő cambridge-i” - valami ilyesmi hírrel jelent meg a Cambridge Chronicle híre Aaron Swartzról, aki az MIT rendszerébe behatolva nekilátott a JSTOR szakcikk adatbázis módszeres letöltéséhez. Az aktivista a rendszerbe jutásnak a fizikai módját választotta, besétált az MIT egyik épületének lezárt részébe, kinyitotta a hálózati kábeleket tároló szekrényt, és ráakasztotta a gépét a hálózatra. A rendszerbe való bejutással kikerülte a folyóirattár védelmét, ugyanolyan jogokkal nézelődött a cikkek között, mint egy MIT-s diák vagy professzor.

A nagy letöltési akciót állítólag a JSTOR szerverei és az MIT gépei is megérezték. Az előbbiek közül néhányat sikerült túlterhelni, az utóbbiaknál pedig elérhetetlenné vált a szakcikk adatbázis. Swartz gépét egyszer sikerült kizárnia a JSTOR-nak, ám az aktivista talált egy kerülőutat és folytatta a letöltést. A letöltögetésből a végére egészen hosszú, több laptopos macska-egér játék lett, amit a lentebb linkelt vádirat részletesen ismertet. A New York Times BITS blogja szerint több millió cikket, a JSTOR közleménye szerint szerint pedig több mint négymillió cikket sikerült végül letöltenie Swartznak. (A vádiratban meg 4,8 millió szerepet, párszázezer ide-oda nem számít.) A Demand Progress szerint a sértett rendezte ügyeit a hackerrel, és kérte a kormánytól a vád elejtését.

Az ügy idáig egészen tiszta is lenne. Sejtjük, hogy mit tett Swartz, látjuk, hogy ki akarja megbüntetni szerencsétlent. Tökéletes alkalom ez arra, hogy az aktivisták elkezdjenek csúsztatni. A következőt írja blogján a Demand Progress lobbiszervezet, amelynek Schwartz az alapítója és igazgatója, hogy:

As best as we can tell, he is being charged with allegedly downloading too many journal articles from the Web. The government contends that downloading so many journal articles constitutes felony computer hacking and should be punished with time in prison. We disagree.

Nem tudom lehet-e annyira szeretni az amúgy rendkívül szeretetreméltó open accesst, hogy egy ilyen pofátlan csúsztatást meg lehessen bocsátani. Érdekes lesz olvasni a híreket, hogy ki honnan közelíti meg az ügyet, mert az biztos, hogy nem arról szól, hogy valaki túl sok könyvtári könyvet vett volna ki. Még ha figyelembe vesszük is, hogy Swartz korábban is foglalkozott óriási cikkadatbázisok (441 ezer, meg az apró) feldolgozásával, akkor is marad elég vád az ügyész kezében.

Linkek:

Utolsó fesztivál a régi várban

Természetesen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy Miskolc tényleg újjáépítené a Diósgyőri várat. Mivel azonban ez az utolsó információ, rekorderrel a zsebemben mentem pár héttel ezelőtt a Kaláka fesztivára. Mert ha a várból bevesznek, ha a várudvarban betonkeverő áll székek helyett, akkor a fesztiválnak sincs helye. Két számot hoztam el, hallgassátok.

(Tulajdonképpen büszke vagyok, ezek a felvételek egészen máshogy rosszak - még így is, hogy levettem a basszusból - mint az eddigiek. Ha nem vigyázok, megtanulom a végére, hogy kell ezt csinálni.)

Adatainak törléséhez ide fúrjon

Emlékeztek erre a jelenetre? A The Core-nak valószínűleg egyetlen pontja nem volt, ami tudományosan megállná a helyét, viszont iszonyú szórakoztató volt. Itt éppen a hacker karakter kezd el takarítani, mielőtt rekrutánák a Föld megmentésére.

Vinyógyilkos elektromágnes, négyujjas hard reset nincs minden háztartásban, a Free Art & Technology jóvoltából azonban egy remek, egyszerűen előállítható, laptophatástalanító eszközhöz mindenki hozzájuthat. Az egyik fele a lent látható matrica, a másik pedig egy akkus fúrócsavarozó. (Vagy ha komolyan vesszük magunkat, akkor egy Makita ütvefúró.)

Vicc persze, de szívesen látnám a gépemen a matricát, mondjuk az EFF-es mellett.

(via bruces)

Van-e szerzői joga egy majomnak?

Közöm nincs a jogtudományhoz, de a héten zajlott, zajlik egy olyan szerzői jogi vita, amit nagyon élvezek. A történet David Slaterrel keződdik, aki profi fotósként Indonézia egy nemzeti parkjában készült majmok fotografálására, amikor az egyik üstökös makákó a kezébe kaparintotta Slater fényképezőgépét. A kamerával játszó a makákónak megtetszett a zár hangja - nem csoda, ilyennek tervezik őket - és tovább nyomkodta a gombot, készített egy halom fényképet.

A sztori természetesen körbejárta a világsajtót, eljutva a TechDirt Mike Masnickjához is. A szerzői jogvédők rugdosásában némi élvezetet találó bloggernek rögtön feltűnt, hogy a közlők szerint a képek Slater képügynökségéhez tartoznak. A vélt hibát - hiszen a fotós az üstökös makákó volt, aki valószínűleg nem adta el a képet - javítandó Masnick megírta (folytatás), hogy miért számítanak szerinte közkincsnek a képek. Az íráshoz pedig természetesen mellékelte a makákó egy fotóját is, ha már szabad.

Az írást DMCA-felszólítás követte, amit Masnick megtagadott. Most épp ott járunk, hogy Slater már arról nyilatkozik, hogy jött az ötlete a majmokkal kapcsolatban. Itt az idő csinálni egy pattogatott kukoricát, ez csak viccesebb lesz.

(Fotó: Dave Pape, ez biztosan public domain)

Júliusi meetup (hang)

Az idei év legjobb meetupja volt a tegnapi, pláne ahhoz képest, hogy borzasztóan elkéstünk mind a megszervezésével, mind a meghirdetésével. A fordítói kerekasztal moderátora az első percben - szépítek, valójában az első percet megelőző sör közben - kijelentette, hogy ő igazából egy fordító az asztal körül ülők közül, de valahogy csak fog moderálódni az este. És úgy lett, kérdezett a közönség, kérdeztek egymástól, kerültek témák, még egy IKEA vs. Jennifer Convertible vita is belefért.

Az asztal körül ültek:

  • Farkas Veronika, Terry Pratchett magyar hangja
  • Németh Attila, a Galaktika irodalmi szerkesztője, aki idén megkapta az ESFS legjobb SF-fordítónak járó díját
  • Tamás Dénes, a sorozatok harmadik részének - köztük Gibson Nyomtalanulja - specialistája
  • Kollárik Péter, akinek egyik félrefordítása mára egy rockalbum címe is
  • Kamper Gergely, aki megharcolt Abercrombie minden egyes bazmegjáért

A felvételt el lehet indítani a play gombra kattintva, de ekkor a böngésző kábé 140 megányi mp3-mal kezd el zsonglőrködni. Sokkal célszerűbb leszedni jobbklikk és a cél mentése más néven funkció használatával innen: kerekasztal letöltése.

[audio:http://www.archive.org/download/2011JuliusiSfportalMeetup-ForditoiKerekasztal/sfmeetup_forditoi_kerekasztal.mp3]

Bár az asztal körül rendkívül szép emberek ültek, a videóra várnotok kell, nem volt nálam gép, amire át tudtuk volna másolni a nyersanyagot. Nem is ígérek inkább semmit.