Azt figyeltétek, hogy a 2,5 dolláros Amazon szállítási díj tökéletesen veri homlokon taglóval a Kindle Singles modellt? Dan Pealman The Colonel’s Jeep című kisregénye három dollárért nem is lenne rossz biznisz, európaiként viszont már csak 5,7 dollárért vehetjük meg. Az ár továbbra sem rossz, viszont felette van annak, amit gondolkodás nélkül fizet ki az ember.
“Hagyd örökül, ha kihúnysz”
Az LFG-n zajló (egyik fele, másik fele) e-könyves vitában előkerült egy olyan tipikus villanykönyv-ellenes érv, amelyet sose jártunk körbe rendesen. Nevezetesen, hogy egy e-könyvtárat nem lehet örökül hagyni, örökölt papírkönyve viszont mindenkinek van. Mi ez, ha nem visszafejlődés?
A kérdés teljesen valid. Ráadásul a mostani könyves másolásvédelmi rendszerek, üzleti modellek mellett igazán jó választ nem is tudok adni. Sci-finek is alig minősülő, megkapóan konzervatív jövőképem viszont van.
Elkerülhetetlennek tűnik, hogy a könyvolvasók mindegyike hálózati kapcsolattal rendelkezzen. Wifivel, mert azzal meg lehet spórolni a mobilos adatforgalmat, és mobilnettel, mert nincs mindenhol net. Ez az eszközök nagy részénél adott ma is. Ha a jövőben az ekönyvolvasó általános célú hardver (pl. tablet) lesz, akkor azért fogja tudni, ha céleszköz marad, akkor pedig a felhasználó bolthoz kapcsolása lesz a hálózati kapcsolat előnye.
A logikus folytatást a Microsoft énekelte meg, amikor azt állították, hogy a jövőben mindenkinek lesz otthon családi szervere. Elképzelhető, hogy a megfelelő MS operációs rendszert futtató doboz sosem kerül be a lakásokba - bár egy helyi backup segít jól aludni - viszont valamiféle családi adattár lehet. A felhasználókhoz kötődő adatbázisok nagyobb halmazba (család) rendelése nem tűnik megoldhatatlannak. Ha elszakítjuk az olvasó és a gyártó által működtetett webbolt közti kapcsolatot, és megengedjük, hogy tetszőleges könyvtárakhoz csatlakozzon, akkor ott is vagyunk a jövőben.
Valahogy úgy nézne ki, hogy az ismerősünk házába megérdezve a Kindle 4G jelzi, hogy új könyvtárat lát, letöltötte a katalógust, ha böngészni akarunk benne. A kütyü természetesen nem látja a teljes családi adatbázist. Többszintű jogosultságkezelésre mindenképpen szükség van, hiszen a nagyi életének regényét nem adjuk oda mindenki kezébe, a Leslie L. Lawrendce gyűjteményt darabjait viszont bárki leveheti a polcról. A megfelelő, mondjuk személyhez kötött kulcs birtokában valószínűleg még a távolból is meg lehet dézsmálni a könyvtárat. Miért is ne lehetne, a kivett könyv nem tűnik el a szerverről.
(A megbocsáthatatlanul rossz minőségű illusztráció az Apple 1992-es Knowledge Navigator koncepcióvideójából való.)
“Ez az utazó levelem”
A feldolgozások, újrajátszások, együttesről együttesre vándorló dalok iszonyatosan érdekesek. A lentre beillesztett - tényleg, míg olvasol, nyomj egy playt is - Betyárnótában például az a szép, hogy számtalan szövegváltozatban létezik.
A fenti verzió, amit Éri Péter énekel épp a Muzsikás Ősz az idő című albumán jelent meg. Megvan amúgy a lemezre került verzió is a YouTube-on. A 16 Horsepower amerikai alt-country zenekar tőlük tanulta el, és mivel a tematika furcsán passzolt, fel is dolgozták a dalt.
A banda feloszlása után pedig az utódzenekar, a Woven Hand is megörökölte a nótát. Érdekes, tetszetős, balladaian tömör megoldás az, hogy a pisztoly emlegetése teljesen kimarad az angol szövegből. Kettő halott volt, mielőtt mozdulni tudtak volna, többet nem is kell mondani.
A Muzsikás és a Woven Hand közösen is játszotta a számot. A videómegosztók jellegzetességeinek megfelelően különböző szinten rossz felvételek vannak. A lentre beillesztett egészen jól szól, de jobb ötletnek tűnik legközelebb elmenni Woven Handre, ha legközelebb erre járnak.
A Fonó Együttes egy egészen más, nógrádban, Nagydarócon gyűjtött verzióját dalolja a betyárnótának a Mixtura Cultivatis albumukon, meg persze a koncerteken. A szöveg a történés helyét is megnevezi, úgy kezdődik, hogy “Tegnapelőtt Edelénybe”, a betyár pedig nem is pisztollyal hadonászik, de revolverrel. Sic transit, maholnap a betyár ellen is rohamrendőr kell már.
A kislajbim kigomboltam
revolerem elővágtam
kettőt-hármat agyonlőttem
ez az utazólevelem
nesze zsandár itt a nevem
itt az utazólevelem
A további verziókhoz a Google Booksra kell továbbmenni. A magyar könyvtárak ugyan még nincsenek benne, de jópár néprajzi munkában már így is keres a motor. No itt aztán akad zsandár helyett hadnagy, alispán vesztegetős verzió, sőt van egy olyan - szerzői jogi okok miatt csak részletekben megtekinthető - variáns, ahol neve is van a betyárunknak, ő Jancsi, a lókötő.
Eddig a rácsodálkozás.
Internet, olvasnék valamit!
Az elmúlt körülbelül két évben sokan rájöttek arra az egyszerű igazságra, hogy jól megírt hosszú cikkeket olvasni jó. Az aktualitásokhoz szorosan nem kötődő sztorik ráadásul időállóak. Az Esquire 2008-as, a hentes mesterség titkairól szóló cikke ma is annyira érvényes, mint 2008-ban, a megjelenésekor volt. A szűrőoldalak közül kedvünkre válogathatunk, akinek a Longreads szerkesztése jön jobban be, akinek a Longform vagy a Give Me Something to Read jön be, az arra iratkozik fel. És akkor még a saját Instapaper beüzemeléséről és haverokkal való megosztásáról nem is beszéltünk.
Onnan jutott ez eszembe, hogy tegnap egy cikkhez - A kormányok csak a más országok Blackberry-forradalmárait szeretik - megvettem a The Atavistról megvettem majdnem két dollárért David Wolman The Instigators című, az Tahrír téri eseményekről és a tüntetést megszervező csoportokról szóló cikkét. Ha meg nem is világosodtam, arra rájöttem, hogy ez a modell működhet. Ötszáz forint - egy sör - egy jól megírt hosszú cikkért jó ár. Lehet van egy modellünk, amiben tud élni a netre már túl hosszú cikk. Hát nem remek?
Saját portát kapott a Hármas könyvelés
Saját domainre raktuk a Hármas könyvelés adásait, mostantól a harmaskonyveles.hu-n találjátok meg péntekenként az újabb részeket. A változásnak megvan az az előnye, hogy nem bukok le, ha hétszámra nem írok blogot, ráadásul egyszercsak lett megjegyeznető netes címe az adásnak.
A frissen kikerült negyedik részben amerikai neokonzervatív rambóklónról, tehetséges novellistákról, és a világháborús Angliában kalandozó időutazókról volt szó. Erre tessék.
Hármas könyvelés: magyar krimi régen és most
Tábori kiadással jelentkezik a Hármas könyvelés. Balázs nyaral, a csapat másik fele pedig már a Szegedi Fantasztikus Táborban figyel a puszta közepén. Az adásban a magyar krimiről, szocialista irodalmi relikviákról és új reménységekről - magyarul Baráth Katiról és Kondor “Bárki legyen is” Vilmosról - esett szó. Gabi a Héberpunkról beszélt, ami a Galatikában jelent meg folytatásokban, Balázs John Verdon Dave Gurney sorozatát ismertette, én pedig nagy kedvencemet, Matt Beaumont E-sztoriját, az irodai emailregényét istenítettem.
A hírek között pedig akad antitröszt per - emiatt lesz drága az ekönyv -, és arról, hogy magyar irodalmi ügynökség alaul. Az adásból kimaradt ugyan, de még pár napig lehet szavazni Junék ekönyves bizniszére a Facebookon.
Bájos linkek:
- Az adás egy darab mp3 fájlban
- A podcast hírcsatornája, egyszer feliratkozol és jövünk, mint az újság
- A podcast iTunes linkje, Maceseknek és iPhone-osoknak
- Egy újabb Szindbád
- A magyar hard boiled kezdete?
Cheltenham legjobb bandája ismét Pesten
Megszakítjuk adásunkat, hogy rakendrollt sugározzunk minden elérhető vagy megszállható hullámhosszon. Holnap (és aztán pénteken is) lép fel a Tündérgyárban a kedvenc teljesen ismeretlen bandám, a Thrill Collins. A háromtagú együttes rendkívül klasszikus felállásban játszik: van egy gitáros, egy nagybőgős és egy srác, aki egy tornazsámolynak tűnő dolgon dobol. Ingyen van, nyolckor kezdődik, előtte meg úgyis alternatív, programtalan SFMeetupot tartunk.