Zárhackerek és óriási majmok

Videókhoz többnyire nincs közöm, mert időigényes, vágni kell, macerás, és amúgy is kell az idő olvasni meg bután nézni magam elé. Ehhez képest most kettőhöz is volt némi közöm.

Egyrészt felvettem Chelloveck Szefantoron tartott előadását, az első King Kong filmről. Annyira remek volt, hogy el is kértem hozzá a diákat, és körülbelülre hozzáidőzítettem a szöveghez. Egy-két helyen nem passzol - például ahol Péter húsz másodperc alatt mesél végig három diát - de többnyire az látszik, amiről beszél. Nekem másodjára is érdekes volt, nézzétek meg.

Hacktivity előtti pénteken a Lockpick blog két szerzőjével beszélgettük egy videós kollégámmal, ők pedig megmutatták, hogy a vacak lakatot sörösdobozzal meg rugóacél piszkával is ki lehet nyitni. A videó elkészültét övezze néma csönd - ahogy a parizer készítéséről, úgy a sajtóéról sem beszélünk - viszont a lenti verzió már teljesen oké.

A témát nem csak én találtam lenyűgözőnek, akárhányszor jártam a zárnyitó workshop környékén, mindig tele volt a srácok kalitkája. Cikk egyébiránt erre.

Ötforintos trükk konferencia rögzítésre

Ismeritek azokat a csinos “rádiós” fülhallgatókat, amiket a többnyelvű előadókat felvonultató konferenciákon szoktak adni? Több csatornát kezelnek, az egyiken megy a szinkrontolmács szövege, a másikon az előadó hangja.

Két dologot fedeztünk fel velük kapcsolatban tegnap:

Egy: valójában nem is rádiósak, infravörös sugárzókkal van tele a terem. A módszernek megvan az az a hátránya, hogy ha óvatlanul letakarjuk a vevőt, akkor megszűnik a hang. Kettő: nem csak a saját fülesükkel működnek. A vevő és a fülhallgató közé simán be lehet kötni egy rekordert. Arra figyel a vevő, hogy be se kapcsoljon, ha nincs jack dugva bele. Azt viszont nem nézi, mi az.

Folyománya: remek minőségű hangforrásunk van bármelyik előadásról, aminél jobbat csak akkor szerezhetnénk, ha összehaverkodnánk a hangmérnökkel. Ötforintos trükk, de működik.

Szeptemberi meetup (hangfelvételek)

Késve szólok, de felkerültek a szeptemberi SFMeetup felvételei. A négy előadóból csak hármat töltöttem fel, mert egy megkért, hogy ne tegyük elérhetővé a felvételt. Nem ússzátok meg, hogy el ne olvassátok Jane McGonigal Reality is Broken című könyvét, és meg ne hallgassátok Zsombor előadását a tavaszi Űrhódító konferenciáról.

Juhász Viktor játékírásos, sztorivezérelt játékos előadása, Habencius István a web jövőjét feszegető előadása, és Jun Valóraváltó-pályázatos bejelentése azonban elérhető. Ímé a link hozzá:

Minden jó, ha drót a vége

A drótnélküli internet, mobilkommunikáció, mindig nálunk levő, lassan számítógéphez mérhető tudású okostelefonok korában könnyű elfelejteni ahhoz, hogy ehhez a sok csodához iszonyatos mennyiségű kábelre van szükség. Igaz, már nem rézdrótra, hanem optikai gerincre, de ez mindegy is. Lényeg, hogy a levegőégből minél hamarabb letereljük a forgalmat fénykábelre.

Ma a BBC rém rövid, két perces hangfelvétele emlékeztetett erre. A Hibernia Atlantic üzletfejlesztési igazgatóhelyettesé elmondta, hogy a kábelük lefektetése 250-350 millió fontba fog kerülni, és 5 miliszekundumot fog megspórolni. A Hibernia ügyfeleinek adatai tíz százalékkal gyorsabban fogják megtenni a London - New York távolságot. A pénzügyi cégeknek pedig egy miliszekundum is milliárd dollár megtakarítást is jelenthet.

A másik, ami a sztoriban érdekes, hogy az utolsó transzatlanti kábelt bőven a dotkom robbanás közepén fektették le. Azóta úgy elvagyunk vele. Az egyik ilyen kábel, a FLAG, fektetéséről remek esszéisztikus írás is van. A Wired negyedik évfolyamának tizenkettedik számában jelent meg Neal Stephenson hacker turistáskodó cikke, a Mother Earth Mother Board. Valószínűleg máig az egyik legizgalmasabb dolog, amit telekommunikációs infrastuktúráról írtak.

A kalózok ajánlásával

This is nonfiction commentary. Purchase includes a free trial membership in the publisher’s book club where you can select from more than a million books without charge. Chapters: Accelerando, Little Brother, the Honour of the Knights, Q, Down and Out in the Magic Kingdom, 54, Move Under Ground, Someone Comes to Town, Someone Leaves Town, Eastern Standard Tribe, Blindsight, Warbreaker, the Prize in the Game, Everyone in Silico, Ventus, Makers.

Elsőre látszott, hogy van valami csirkefogás a kereső által kidobott könyv körül. Valami paintben összedobott borítója volt, minden árus levette, és ingyen könyvek millióit ígérte. Ha valaki ki nem találta a digitális Homokkönyvet, akkor ez bizony csalás. A vélhetőleg kalóz kötet ismertetője arra viszont jó, hogy a begyűjtsük a Creative Commons licenccel kiadott könyveket. A Q és a Move Under Ground különösen ígéretenek tűnik.

Na jó, akkor mondd a gimid nevét

Lehet, hogy már füstölögtem erről, úgyhogy nem kérdezem meg színpadiasan, hogy mi a baj a fenti képernyőmentéssel. Inkább leírom, hogy a Facebook megint hazudik. Nagyot és veszélyeset. A fenti képernyő akkor jelenik meg, ha az oldalsávban megjenő figyelmeztetésre kattintasz, ami arra figyelmeztet, hogy a felhasználói fiókod veszélyben van. A megoldást kínáló linkre kattintva kiderül, hogy két, a Facebooktól független jelszóvisszanyerő metódushoz adtam már elérést. Tudja az e-mail-címem az oldal és a telefonszámom. Amit viszont ő igazán szeretne, az egy jelszóvisszanyerő kérdés.

Azért gond ez, mert Schneier 2004-es cikke óta tudjuk, hogy a jelszóvisszanyerő kérdés egy könnyebb, tematikus jelszó. A támadónak nem azt kell kitalálnia, hogy mi a jelszavunk, hanem azt, hogy mi volt a kutyánk neve; hogy hívták az általános iskolánkat és egyéb hiábavalóságok. Felesleges veszélyforrás az egész.

Royék megint az éterben!

Szolgálati közlemény: Roy, Robi, Géza és Pálma ismét hallható a Tilosban. Baromira elfogult vagyok velük, mert a legénység fele kollégám - ráadásul abból a csapatból, akit akkor is magammal cígölnék egy lakatlan szigetre, ha tiltakoznának - ezért nem is laudálnám őket tovább, hallgatni kell. A műsor neve valószínűleg Kegyelemkettes, de a mai programban még Impresszó és Kicsinyített fagyizó fedőnéven található meg. Kedd reggel hét. Most megint nézegethetek tunereket a Vaterán.