Hogy került a mongol az Amazonra

Vannak modellek, amik még akkor is sírnak azért, hogy lekoppintsd alkalmazd őket, ha épp csak érintőlegesen van közöd az iparághoz, amire kitalálták őket. Az egyik ilyen a Kickstarter, aminek a magyar viszonyokra alkalmazásán a pletykák szerint már dolgoznak, a másik pedig a Subutai által elindított Mongoliad nevű projekt.

Az utóbbi receptje egyszerű: * végy X darab, a saját területén ismert írót * melegítsd alájuk a századelőn már bizonyított, folytatásos regényes előfizetéses modellt * adj hozzá közösséget, mert az manapság mindenhez kell.

Ez annak ellenére működött, hogy a Subutai honlapja kifejezetten béna volt, többször felhagytam miatta az olvasással. Az appok pedig, amik az olvasást megkönnyítették volna, késtek, ráadásul nem az általam preferált platformra jelentek meg. A szerzők ennek ellenére elvitték a projektet annyira, hogy érdekeljen, hogy áll épp a sztori.

Zárójel: a kiadók szeretnek arra hivatkozni, hogy ők egy brand, és ehhez hűek az olvasók. Igazán kíváncsi lennék arra, és bocs Európa, bocs Kossuth, hogy ez mennyire igaz, és mennyire működnek inkább az írók brandként.

A vallomás apropóját az adja, hogy a Mongoliad sztoriját - a kevéssé fontos enciklopédiáva és közösséggel - épp most adták el az Amazon frissen induló 47 North nevű SF&F almárkájának. Annak az Amazonnak, amely már most is rendelkezik jó féltucat, tematikus almárkával, és amely nagyon ügyesen válogat a nála publikáló, a szerencséjüket magánkiadással kereső szerzők között.

A Mongoliad első évada három kötetben fog megjelenni, az első 11,5 dolláros áron rendelhető elő. Ez az ár ahhoz drága, hogy felmerüljön bennem, hogy megvegyem az első trilógiát, viszont mélyen hiszek abban, hogy lesz előfizetői ajánlat. A mesének - ami az általam olvasott részek alapján szolid - híre megy, a terv pedig - ami valahol hasonlít a Warren Ellis által felvázolt webcomicos módszerre - működik. Arról meg Hannibal óta tudjuk, hogy imádnivaló.

Éhségről és bolondságról

Az internet egyik legfontosabb figurája Stewart Brand, az már egészen biztos. Még te, modorosan megszólított kedvesolvasó, is ismersz legalább két Brand szállóigét. Ha írtál Steve Jobs emlékposztot, nekrológot, búcsúztatót, akkor az egyiket valószínűleg használtad is: “Stay hungry. Stay foolish.”

A másik klasszikus Brand mondattal aktivisták vitáiban lehet összefutni, amikor végső érvként elhangzik, hogy “Az információ szabad akar lenni.” Ennek amúgy nincs itt vége, van egy másik fele is, amit viszont kevéssé szeretnek idézni. Az egész egyben így néz ki:

“On the one hand, information wants to be expensive because it’s so valuable. The right information in the right place just changes your life. On the other hand, information wants to be free, because the cost of getting it out is lower and lower all the time. So you have these two things fighting against each other.”

Brand egyébként ott van a Szilícium-völgy és ezzel az internetes kultúra lelkében. Úgy emlékszem, hogy Adam Curtis All Watched Over By Machines Of Lovig Grace című retorikus dokumentumfilmjében nem kerül elő Brand, viszont első fontos művét a Whole Earth Catalog-ot (CyberCulture ismertető erre) tárgyalja a film.

A katalógus kezdetben a fizikai valójukban létező közösségeket segítette hozzá az eszközök, szerszámok beszerzéséhez. Később viszont jelent meg szoftveres száma, majd kinőtt belőle az internet egyik első jelentős közössége, a mai napig létező WELL. Bruce Sterlinget például a mai napig a welles e-mail címén lehet elérni, az EFF alapító atyjai a WELL-en találkoztak, és így tovább.

Most amúgy a Long Now alapítványon dolgozik Brand. Egy olyan órát építenek, amely tízezer évig is elketyeg emberi beavatkozás nélkül. De ez csak a szimbólum része a dolognak, alapvetően a hosszútávra való gondolkodásról - apropó olvastátok a Stephenson cikket ennek az eltűntéről? - szól.

Szóval itt van nekünk két jó mondat, aminek kapcsán el lehet azon gondolkodni, hogy mennyire épült az amerikai ellenkultúrára a számítógépes kultúra, és hogyan határozzák meg a hippik a mindennapjainkat.