Amikor Cory Doctorownak új könyve jelenik meg, akkor annak szövegét felteszi a honlapjára is. A Craphoundról az összes Doctorow szöveget le lehet tölteni változatos formátumokban. Cory csak egy pár spéci szövegfájlt szokott közzétenni esetleg egy pdf-et, a konverziókat a rajongók szokták elvégezni. Kredit és link annak jár, aki az adott formátummal előbb készül el.
Picasso notesze (repró)
Valami csodálatos volt először Moleskine noteszt használni. Egyrészt, mert az első normális fizetésemből vettem, másrészt, meg mert remek volt a papírja. Fénymásolópapíron végigjegyzetelt egyetem után egyszerű megvenni az embert. Megkapó, bár vicces, volt, hogy milyen marketinget épített a noteszek köré a gyártó. Tudjátok, ilyenen firkált Van Gogh, mikor nem festett, sőt egy kotta vonalazású Moleskine-ből énekelt Picasso a kórusban és a többi.
Múlt héten írta Greg - tőle van a kép is itt oldalt - hogy a Tescoban Moleskine-klónokat lehet kapni. Nekem épp fogyóban volt a karton fedelű füzetem, amire az ikonikus fekete, műbőr noteszről álltam át, úgyhogy elmentem megnézni. A hír pedig igaz volt: hasonló papír, hasonló külső, tök más márkanév (Mitos), és lényegesen alacsonyabb ár. A három Moleskine füzet 2500 forint körül van, a Mitos-verzió egy ezres.
És itt jön a kérdés. Mit csinál az a cég, ami azért különleges, mert ezt mondja magáról? Nincs titkos Stradivari lakk, nincs rejtett kokacserjét - és nyomokban mogyorót - tartalmazó recept. Csak papír, karton, és könnyen lemásolható minőség.
Foobar2000: mondjuk be a hangosba
Kétforintos trükk, de mivel guglizni kellett hozzá megírom. Foobar 2000-ben úgy lehet kényelmesen váltani kimenetek között, hogy a shiftet lenyomva kattintjuk le a Playback menüt. Alul van az output váltás menüpont, ami rögtön egy nyitott legördülő listával köszönt minket. Kurzorgombok, enter, meg is van.
Hogy ennek az egésznek értelme is legyen, kell még mondjuk a lejátszóhoz egy ASIO plugin, kompatibilis hangkártya, és akkor lehet azzal csajozni a lemezboltban, hogy kikerültük a Windows mixerét.
Kisbetűvel ideírom, hogy egyébként tényleg jobban szól.
Rakjuk el: emberek az internetről
Két olyan hosszú előadás is hányódott a gépemen, amit azért töltöttem le, mert a technológiai mainstreamtől távolabb eső emberek beszéltek benne az internetről és a jövőről. Az elsőn Jaron Lanier, aki a virtuális valóságnak volt nagy úttörője, majd mire megöregedett és kritikussá vált, beérte őt a jövő. Most a Microsofttal dolgozik együtt valamit a Kinecten, ami elhozta az avatárt az embereknek.
John Naughton, akiről már többször elmondtam, hogy az egyik kedvenc britem, pedig az ALT-C konferencián beszélt a techonológiai szféra jövőjéről, és arról, hogy a múltból mindig megöröklünk alkatrészeket, működési elveket, módszereket. Van benne szó Gibsonról és a felhasználók igényeiről is.
Végül pedig itt a mindig szórakoztató Jason Scott, aki a shareware kultúráról beszélt a Derbyconon. Ezzel nagyjából meg is van egy teljes délutánnyi program.