Szöveg a könyv első lapjáról:
“Viszont arra kérlek, hogy ne töltsd fel. Azaz csak a hírét terjeszd, ne magát a könyvet. Tudod, én abból élek, hogy regényeket írok. És ha nem kapom meg a honort, akkor kénytelen leszek falevelet kapirgálni az árokszélen, regényírás helyett.”
Szöveg az utolsó fejezet és a lábjegyzetek közti levélből:
“Ha tetszett a könyv, viszont nem fizettél érte és nem is ajándékba kaptad tőlem, hanem a web kifürkészhetetlen, ingyenes útjain keresztül jutott el hozzád, akkor kérlek, fontold meg, hogy megvásárolod.”
Ugye milyen furcsa, hogy az egyik szerző a vásárlójához beszél, a másik viszont az olvasójához? Meg hogy az első arra kér, amire sose volt példa, még a papírkönyvek korában sem.
Hajdanában sokszor elgondolkoztam, hogy a digitális tartalomért fizetni kellene, de sose jutottam el a cselekvésig, nem éreztem azt hogy ezekben a művekben, játékokban munka van, természetesnek vettem hogy van és egy laza mozdulattal letorrentezem! Aztán munkámból kifolyólag átértékeltem a dolgot, mivel magam is kézel nem megfogható dolgot termelek, ezért zokon esett mikor nem fizették ki a jogos jussomat. Lehet, hogy ez valami feed-back az élettől.
Tény, hogy a digitális tartalom drága és nem minden éri meg a pénzét és sokszor jobban esne ha visszafizetnék a pénzem a pénztártól való távozás után, de sokszor előfordul olyan is, hogy magamtól felajánlanék pár garast a szerzőnek!
Nagykisfiú vagyok, megveszem a játékom, könyvem, és eseteknént a zenémet is - az a legmacerásabb - ha tehetem. Az e-könyvnél meg pláne fontos, mert ott viszonylag közvetlenül tudok kiszúrni a szerzővel, ha nem így teszek.
Az viszont nagyon nem tetszik, hogy a megosztás, feltöltés, kölcsönadás és a kalózkodás összemosása máris megkezdődött. Nem tudok olyan iparágat, aminek ez jót tett volna, és a többségük kevésbé volt sérülékeny, mint a könyvipar.
Ezért tetszett a második, az olvasóhoz szóló szöveg. Az tűnik a jó útnak.
Túl kicsi ez a magyar piac, hogy mindenki jól lakjon!
Kicsi. És pechjükre belógnak ide a külföldiek is. Akik nem túl segítőkészek, ha ekönyv jogokról van szó. És a kínálat miatt lényegesen többet költök angol nyelvű irodalomra, mint magyarra.
Én nem éreztem semmi furát benn. Nem nagyon értettem, mire nem volt példa a papírkönyve korában sem? Papírkönyvek idejében (jó régen is már) gyűjtöttek előfizetőket, másolási lehetőség meg nem volt… Speciel nekem az első szöveg sokkal jobban tetszik, a “fontold meg” szöveg viszont nagyon álságos. Megfontoltam: NEM.
Nem benn, hanem benne, bocs!
Arra nem volt példa, hogy az ember “csak a hírét terjesztette, nem a könyvet”. A formátum sajátosságai miatt a fizikai példánnyal együtt sétáltak ki emberek a lakásból, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy a teljesen természetes, magától értetődő kölcsönzés feladására szólít a szöveg.