Az a jó a nagy konyhában - ahol a nagy az egytől több négyzetmétert jelenti - hogy lehet benne befőzni. Ha valahol van még pár négyzetméter asztal, az meg pláne jó, mert akkor nem kell sakkozni a lábasokkal meg tálakkal, hanem a használaton kívüli dolgokat ki lehet cígölni oda. Mivel ez a kettő adott a lakásban, ősszel befőztem.
Receptekhez meg okosságokhoz a net ezer pontján hozzá lehet jutni - kivétel ha tartósítószert akarsz használni, mert ahelyett egymillió poszt lesz a tartósítás nélküli módszerekről - úgyhogy azt nem mesélem el. Felaprítod, összefőzöd, felmosod a konyhát. Tök egyszerű.
Ellenben a fotókat meg akartam mutatni. Főleg azért, hogy dokumentálva legyen: nincs szilvalekvár, ami olyan messze köp, mint a zakuszka.
Ezeket amúgy azért kell elrakni üvegbe, mert a főzés után hetekig nincs kedve ránézni se az embernek.