Szembejött egy vicc a Facebookon, és mivel úgyis vasárnap este van, jó ötletnek tűnik szétkapni. Annál is inkább mert mély, emberközeli és intim témáról szól: a sörről. Íme a vicc:
A világ leghíresebb sörgyár tulajdonosai, egy sörkonferencia után beülnek a helyi kocsmában egy sörre. A Budweiser igazgató természetesen egy korsó Budweisert rendel. A Miller főnök egy Millert rendel, a Heineken igazgató egy korsó Heinekent kér. Végül a Guinness tulajdonosa, Arthur Guinness kér egy teát. A többiek megrökönyödtek, mert ez mégiscsak presztízskérdés, így azonnal nekiszegezték a kérdést:
- Hogy-hogy maga nem Guinnesst iszik?
Arthur Guinness kortyolt egyet a teából, majd így szólt:
- Hát gondoltam, hogy ha maguk nem isznak sört, akkor szolidaritásból én sem fogok.
Az amúgy egynek jó viccet onnan kell feszegetni, hogy “a világ leghíresebb sörgyárt tulajdonosai”. Eleve gyanús, hogy csak egy van nevesítva, a jó Arthur Guiness, aki 1803-ban meg is halt. A többi cég viszont arctalan marad.
Mr. Budweiser két ember is lehet, az egyik a cseh Budějovický Budvar - egy állami tulajdonban lévő sörüzem - igazgatója. Ez tiszta sor. Pláne, hogy nem tűnik úgy, hogy privatizálni akarnák.
Ha viszont az amerikai Budot nézzük, akkor a vezető a világ legnagyobb söripari cégének, az AB InBevnek a vezére, Carlos Brito, akinek a birodalmáról nemrég írt érdekes profilt a Businessweek. A cégnél van a Budtól a Spatenig, a Beck’stől a Hoegaardenig a fél világ.
A viccbéli Mr. Miller a világ második legnagyobb söripari cégét, a SABMillert irányítja. Pilsner Urquell, Gambrinus, Radegast, a román Ursus sörök, és fél Afrika, mert az SAB az a South African Breweries konszernt jelenti a névben.
Már csak Mr. Heineken van hátra, ami hogy, hogy nem a világ harmadik legnagyobb sörgyártó vállalatcsoportja. A lista itt is impresszív, érdemes végigolvasni. A magam részéről a Krusovicét emelem ki, de van még ott, ahonnan ez jött.
És akkor a kör végén nézzük meg, hogy így kétszáz évvel Arthur Guiness után kinek a kezében van a cég. A Guinness 1997-ben fuzionált a Grand Metropolitan nevű céggel, így született meg a Diageo nevű szeszipari nagyvállalat. A céghez tartozik a Smirnoff vodka, a Johnnie Walker, a Baileys, a Gordon’s gin meg vagy még két tucat másik márka.
Ha mindent összeadunk, akkor még a Diageón belül viszonylag független Guinness és a Budějovický Budvar a leginkább sörfőzde. De azért az is csúnya berúgás lenne, ha csak a két főzde feje a saját kínálatát kirendelné. A vicc pedig meghalna, ha kijavítanánk. Elég rosszul hangzik, hogy öt szeszipari topmenedzser beül a kocsmába egy meeting után.
Mr. SABMiller kérhet Drehert vagy Kozelt is, ha már itt tartunk. Egészen új perspektívából világítja meg a kocsmákat ha elkezdjük ezeket a szálakat visszakövetni.
Egy mondattal messzebbről kell kezdeni, de esküszöm kapcsolódni fog. Megnéztük a Mai Manóban a Vivian Maier kiállítást, és az egyik képen egy amerikai kajálda van. Nem az a pirosszékes diner, hanem városi, az ötvenesek eleje-közepéről. A falon táblák: igyál Coca-colát, igyál pepszit, és itt az új 7up. Meg volt még valami helyiérdekű narancsos üdítő táblája is. Boldog békeidők.
A Diageo-nak egész szép létszámot foglalkoztató Business Support Centere van a Váci úton, a West Enddel szemben.
Dolgozott ott több ismerősöm, így rendszeresen megfordultam az irodaház legfelső emeletén lévő, dolgozóknak fenntartott bárban. Nagyon hatékony módszer a cég részéről, hogy a kiosztott fizetések egy részét így forgatja vissza. Ha jól emlékszem, 2007-ben 300-ért mérték a csapolt Guinness korsóját, 600-ért a Long Island Ice Teat, max. 20% kólatartalommal. Már-már kicsit falanszter-jelleget öltött, hogy a kollektíva jelentős része ott tölti az estéit, és sokan ennek révén párt is a cégen belül találtak.
Egy másik haverom úgy dolgozott az AB InBevnél pár évet, hogy SAB-Milleres volt a lakótársa. Nem tudom, mi jött előbb, az állásaik, vagy a közös albérlet, de gyanítom, előbbi. Mivel marketing-pénzügy vonalon dolgoztak mindketten, sem a cégnél nem beszélhettek az együttlakásról, sem bizonyos témákról egymással…
Egy ír csávó regényében a beer és a Guinness abszolút külön kategóriák voltak,a főszereplő pl. olyasmiket mondott, mint ‘I prefer Guinness, I’ve never much liked beer’