Zongorázható különbség

Szöveg a könyv első lapjáról:

“Viszont arra kérlek, hogy ne töltsd fel. Azaz csak a hírét terjeszd, ne magát a könyvet. Tudod, én abból élek, hogy regényeket írok. És ha nem kapom meg a honort, akkor kénytelen leszek falevelet kapirgálni az árokszélen, regényírás helyett.”

Szöveg az utolsó fejezet és a lábjegyzetek közti levélből:

“Ha tetszett a könyv, viszont nem fizettél érte és nem is ajándékba kaptad tőlem, hanem a web kifürkészhetetlen, ingyenes útjain keresztül jutott el hozzád, akkor kérlek, fontold meg, hogy megvásárolod.”

Ugye milyen furcsa, hogy az egyik szerző a vásárlójához beszél, a másik viszont az olvasójához? Meg hogy az első arra kér, amire sose volt példa, még a papírkönyvek korában sem.

Decemberi SFmeetup (hangfelvételek)

A 2011-es év egy “minden belefér” SFmeetuppal ért véget, és a technika ördögével. Volt szó a vallások jövőjéről, az occupy mozgalmakról és a modern íjászatról, valamint a beltéri céllövésről. Az utóbbi előadás viszont az akkuk hirtelen halála miatt nem maradt meg.

Az első két előadás, Galántai Zoltáné és Habencius Istváné viszont már fent is van az Archive.org-on.

Innentől kezdve minden bizonytalan kicsit. Én letenném a lantot, viszont lapáttal tarkónverni nem akarom a rendezvényt. Február még lesz, onnantól kezdve semmire nincs garancia.

Projekt rakjukjólel: Villon a bolond szerelemről

Tudom, hogy ezer meg egy ok miatt bele lehetne kötni a videóba - például szélzajos - mégis iszonyú jól szórakozom rajta. Az ötlet a Kicsi hang zenekart dicséri, az előadás pedig Miát, a gitárost. Ez, így bájos. Az embernek abba sincs kedve beleakadni, hogy a No woman, no cry témájában nem is passzol a Villon vershez.

A Kicsi hang előadásában is meg lehet hallgatn a marleysított Villont. A Magyar Interaktív Televízió egészen friss, októberi felvétele van fent a YouTube-on.

És persze van a klasszius Kaláka-féle verzió a Villon lemezükről, amiből viszont nincs egy darab se a videómegosztókon.