A (tegnapi) nap kérdése: mit tudnak a lengyelek? Persze fel lehet tenni más kérdéseket is.
- Vonatkozó cikk a BBC-n, onnan van a táblázat is.
Nukleáris kő-papír-olló
- Tud sakkozni?
- Ó, hogyne. Bár tíz játszmából nyolcszor megverem magam.
- És a maradék kettőben?
- Akkor többnyire én győzök
Közép-afrikai zsoldosvezér, szovjet katonai tanácsadó, öltönyös CIA felforgatóember lehet a játékos a Fail deadly nevű ingyenes, egy délutános videojátékban. Esetleg Mefisztó, Lucifer, vagy Nick Cage a fegyverkereskedős filmjében. A lényeg, hogy a harmadik fél, akinek az a célja, hogy egy se maradjon.
A szabályok rendkívül egyszerűek, pont mint a kő-papír-ollóban. A tank gyorsan kilövi a gyalogost, a gyalogos játszi könnyedséggel pusztítja el a helikoptert, a helikopter kivégzi a tankot. A Fail-deadlyt az teszi izgalmas játékká, hogy a három alap egységen túl bónuszokat is ki kell szórni a harcoló felek közt, illetve van egy mozgásképrelen dzsóker egység, a géppuskafészek.
Veszíteni egyféleképpen lehet: a játékos elnézi az egyensúlyt, túlzottan megerősíti az egyik oldalr, és végignézi, ahogy azok ledarálják a másik küzdő felet. A katonák mozgásába nincs beleszólása, a következő lerakható gyárat vagy bónuszt nem befolyásolja, nagyon nehéz megmenteni egy ilyen szituációt. Nyerni is egy mód van: addig kell csavarni a lángot, hogy a két nemzet vezetői jó ötletnek tartsák a nukleáris arzenál bevetését. Ha ez megvolt, harminc másodpercet kell kibírni a seregeknek és vége a világnak.
A játék azoknak való, akik lélekben mindig is katangai zsoldosvezérek - eleget emlegettem mostanában a belgákat? - voltak egy kicsit. Semmi sem drága, hogy a konfliktus tovább működjön.
(Via Rock paper shotgun, a linket asszem Balázsnak köszönöm.)
#3523 (k mint közeg)
Mi digitális gyerekek hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ajándékba kaptuk a Közeget. Így nagy kával, pedig nem is rendőrt jelent bajusszal, tányérsapkában, hanem rézdrótot, optikát, vagy a levegőeget, amibe belelőhetjük a rádiójelet. Egyszerű, vagy legalábbis olyan problémákkal jár, amiket nagyon jól ismerünk.
A születésnapi New Tech Meetup szervezése közben kiléptünk ebből a komfortzónából. Ennek folytán rájöttünk, hogy nem evidens arrébb vinni húsz méterrel egy hangjelet, mert ennyin már felszedi a zajt, árnyékolni kell. Meg hogy van mikrofon szintű jel, és hogy egyszercsak alakítgatni kell a kábeleket. (Meg hogy van uniszex XLR) Meg hogy a videójelen ilyen távon erősíteni kell. Ja és hogy a kábelek drágák, pénzbe’ van a közeg.
Persze ha a közeg megvan, kihúztuk a rézdrótot - kettőt, mert jobb és bal csatorna - akkor már minden jó. Az analóg jel elmegy, bedugjuk az erősítőbe, rádugjuk a projektorra és boldog.
Keltspotting
Pályaelhagyó irodalomtanár, javíthatalan generalista, vallásos technológiai rajongás ellen beoltott újságíró. Irodalmat hallgatni ment Debrecenbe, de zöldbetűs terminálok és szélessávú internet várta. Sikerült kiegyensúlyoznia a két szerelmet: este irodalomról beszél, nappal technológiáról ír, néha pedig hagyja összekeveredni a kettőt.
Akasztották a hóhért, a Twitter Profilokban beszélgettem Verával főleg könyvekről, podcastolásról, meg arról, hogy azon a héten épp mi érdekelt a legjobban.
Láttam már 3D-nyomtatót, mégis meglepett, hogy egy profi darab a maga 16 mikrométeres rétegvastagságával mikre képes. Nem csak videó van, készült cikk is.
#3518 (t mint táska)
Bitang nehéz amúgy oldaltáskát venni, ha az ember 1, nem nő 2, nem szeretne bicikli/terepjáró/traktorbelsőből készült táskát 3, a tűzoltófecskendő se mozgatja meg 4, nem bringásfutár 5, nem szeretne fekete gyöngyvászon lopjeltáskát. Tudom, első világbeli probléma.
(Amúgy ezek menők.)