Ezt a videót időnként elő kell keresni, és mindig egészen eszement keresőszavak begépelése után kerül csak elő. Akkor már inkább elrakom ide. A sztori itt van hozzá, erre pedig egy interjú az esemény fotósával.
Play it Bogart!
Nem, nem arról fog szólni, hogy addig ütöttem a számítógépet, amíg. Hanem arról, hogy a Max Payne játék tizenévvel a megjelenése után is tökéletesen játszható maradt, sőt nehéz. Mai szemmel sokkal jobban látszik, hol csaltak a fejlesztők, hogyan vannak lezárva az utak a játékos elől, mennyire a forgatókönyv szerint jönnek a rosszfiúk. De még ezt a kilátszó díszletet is meg lehet bocsátani a játéknak az igazi noiros narráció és a fel-feltűnő bravúros megoldásoknak köszönhetően. Aki egyszer járt bedrogozva Payne lakásában, az sose felejti, ugye?
A játék már van annyira régi, hogy romantikus hibák jöjjenek elő a motorból. Feltelepülni feltelepül körülbelül bármire - 64 bites Win7 van a gépemen - de hangot például nem ad ki rendesen. Ha pedig nem hallani, ahogy Max igazán magánnyomozósan narrálja a kalandjait, akkor nincs is értelme a játéknak.
Itt jönnek a képbe a fanok. Volt egy jótét lélek, aki a Vista megjelenésekor megírta a hangokat átvuduzó patchet, amitől hirtelen újra játszhatóvá vált a játék. Majd amikot kijött a Windows 7, akkor ismét feltűnt, ezúttal a Steam fórumain, és közreadta a frissített patchet. Példaszerű sztori arról, hogy mire nem képes az odaadó rajongótábor.
És magyarázat arra, hová tűnt 24 óra az életemből. (Ebből nyolc a közepes melodrámává silányított második rész.)
A Férfi meg a Nő (Pálfi György: Final cut)
Körülbelül öt perc kell, hogy az ember belerázódjon Pálfi György Final cutjába. Úgy emlékszem, hogy eddigre az Avatar nagy kék lényétől Indiana Jones-ig mindenki szembejött, és lassan tisztázódik, hogy a kritika nem hazudott, valóban több száz férfi főszereplő és több száz női főszereplő lesz. Jelen esetben a sorrend is szándékos: a filmben a hagyományos szerepeket játssza végig a nagybetűs férfi és a nő. Mindegyiket láttuk már, mindegyik fordulat, truváj ismerős. A Final cut mégis remek, mert nem egy Adam Sandlert látunk végigbotladozni egy kapcsolaton - Sandler nincs is benne, hálistennerk - vagy nem csak egy Mel Gibsont látunk leivósan szakítani. Hanem kábé mindenkit. (Amúgy sír egy gender szempontú elemzésért, de ezt nem is én mondtam. Ki beszél itt?)
Nem tudom hol és hogyan fogják legközelebb adni, de ezt a filmet meg kell nézni. Ha máshonnan nem, a Bithumenről, az Ncore-ról vagy az Isohuntról csak be lehet majd szerezni. És hogy miért pont innen? Mert ez a három torrentoldal is szerepelt a köszönetnyilvánítások között, és hát maga Pálfi is pedzegette ezt a Filmklubnak adott interjújában.
Apropó Filmklub, köszönet Feri!