Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
Csak kicsit kell odafigyelni, és tele lesz a város oroszlánnal. Meglepő motívum ahhoz képest, hogy az emberek többsége csak az állatkertben meg a Kittenberger könyek borítóján lát oroszlánt. És vannak színesek, szögletesek, mállottak, fogaskerékkel játszók. Van lassan egy gyűjteményem.
Igen, egy csomó kézenfekvő oroszlán hiányzik. Tudom.
Helbing Ferenc illusztráció, in Az ezeregyéjszaka meséi, Budapest, Genius, 1921(?)-1928.
Történt ugyanis, hogy a kívülről remek, belülről nem túl szép Széchenyi Könyvtárat meglátogatva belefutottunk egy ezeregyéjszaka kiállításba és előadásba. A magyar kiadás illusztrációi egy kivételével nem tetszettek, azt az egyet viszont szívesen látnám a falamon is. Kicsit továbbkeresve kiderül, hogy Helbing nem akárki volt: bélyegeket, könyvillusztrációkat, pengő és korona bakjegyeket is tervezett.
Azt mondja a zivataros sorsú Book&Walkról letöltött e-könyvem, hogy
Ezt a példányt (ID: 0) kizárólag Ádám Zoltán, SZEDLÁK (ID: 267) használhatja.
és ezzel egy raklap baj van. Szövegnek is csúnya az azonosítók miatt, és megoldásnak sem szép, mert például angol névsorrend szerint van a nevem. A megszövegezése és Dworkyll e-dedikálást beharangoz bejegyzése viszont rávilágít arra, hogy erre a problémára lenne szép megoldás is: az ex libris.
A célja is hasonló volt. Igaz azzal a felhasználó jelezte, hogy egy kötet az ő könyvtárába tartozik, ami egy szép egységes dolog, és megkönnyíti a könyvek visszalopását is. Az egyetlen lényeges különbség, hogy mivel az emberek a saját könyvükbe ragasztották be, ezért szépnek kellett lennie.
Elférne egy mai boltban is a funkció, nem? Még úgy is, ha felvet pár technikai kérdést.
Úgy jött ki a lépés, hogy ma a Kossuth rádió Napközben című műsorának vendégeként húsz percben tűnt mesterünkről, Bradburyről, a sci-firől, a fantasyről és valamilyen rejtélyes ok miatt a szerepjátékról beszélgettem Banner Gézával és Kovács Gellérttel. Észveszejtően nagy dolgok nem hangzottak el - ezért leszek lusta és nem is linkelem be - de az igen, hogy a fantasy tud felnőtt lenni (Gellért a Trónok harcát említette, én Abercrombie-t), felnőttként bármit játszani teljesen rendben van, és hogy az igazi SF írók nem takarékoskodnak az ötletekkel.
A kedvenc - és ebben most egy szem irónia nincs - könyves vitám a könyvek árazásával kapcsolatos. Az Ekönyvolvasón felmérés és vita volt arról, hogy ezer forintba vagy ezerötszáz forintba kellene-e kerülnie az e-könyveknek. Esetleg még kevesebbe vagy többe. A HVG-n Walitschek csilla beszélt arról, hogy az áruház közepén leszórt leárazott könyvek csökkentették a könyvek értékét az emberek szemében. Ezek végére már-már el is hittem, hogy a könyvnek egy bizonyos szintnél drágábbnak kell lennie, hogy értéknek érezzük, meg hogy ne dőljenek be a kiadók.
Az elmélet mellett a gyakorlat azonban mást mutat. Az utolsó két vásárlásom során ezerhat-ezerhétszáz forintokat fizettem a könyvekért. Az Agave által kiadott Vének háborúja a könyvbemutatós meetupon volt olcsó, az pedig Alexandra a megjelenés napján akciózta le Orson Scott Card Árnyék ciklusának első kötetét. A sornak pedig nincs vége, Markovics Botond a héten jelentette be a blogján, hogy a könyvhétre megjelenő új könyvének- kiadó Agave - e-verziójához járni fog A poszthumán döntés című korábbi könyve is. Szóval kettő az egyben lesz, pont mint a porkávé. Ezek nem csökkentik az értékérzetet vajon? Lehet nem is az a jó kérdés, hogy mi a könyv ára?