“A Google többet is tehetne Aaron Swartz emlékének tiszteletben tartásáért, mint hogy megöli a Readert és azzal Aaron termtményét, az RSS-t” - írja a Twitteren Johny Perry Barlow, a Grateful Dead egykori szövegírója, az Electroni Frontier Foundation alapítója, az internet egyik hőse. A Google március 14-i bejelentése óta nagyon sok ostobaságot írtak le a Reader, az RSS és a hírolvasás kapcsán, teljesen véletlenszerű, hogy pont Barlow twitje tette be a kaput nálam.
Az evolúciót látjuk-e működni?
A leegyszerűsítő magyarázatok egy részét a következőképpen lehet összefoglalni: a Google Reader egy régi világ alkalmazása volt, a Google nem hallotta meg az idők szavát, a Readerhez hasonló olvasóknak leáldozott, helyüket a Flipboardhoz hasonló programok vették át. Hosszúban itt van Clay Allshop által megírva: A Product vs. A Symbol
Az elmélettel több baj van. Az egyik, hogy a Google megpróbálja értelmezni az idők szavát, így született a Currents. A másik pedig, hogy sem a Flipboard, sem a Currents, sem a többi lapozgatós, tabletre optimalizált program nem profi hírolvasó eszköz. Az RSS-olvasó a Híradó, a lapozgatós olvasó a Fókusz. Vagy, hogy aktuálpolitikai oldalró se lehessen nekimenni, az egyik a hírlap a másik a magazin.
Újságíróként két dologra használtam az RSS-olvasót. Az egyik, hogy nagy mennyiségű, gyakran frissülő információt pörgessek át. A hírek keresésének, követésének eszköze volt. A másik felhasználási mód abból fakadt, hogy a Reader a Google projektje volt: kihelyezett agyként működött, mindenre emlékezett, megfelelő keresőszavakkal elég sok mindent elő lehetett ásni hónapok távlatából is. Tudtam keresni abban az internetben, amit olvasok.
“Jaj, olyan blogot találtam”
A bírálatban igazság is van. A Reader források felfedezésére nem volt az igazi. Ironikus módon korábban alkalmasabb volt, mint most a végóriában. Amíg voltak közösségi funkciói, működött a megosztási funkció, addig egészen érdekes dolgokat lehetett találni. Mindezt azért, mert az emberek rendkívül érdekesek. A kedvenc, a Share leépítésével elhagyott kontaktom bámulatosan furcsa művészeti linkeket osztott meg néha.
Most van algoritmus alapú ajánlórendszer a Readerben. Minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb. Ezzel szemben a Flipboard látványos, pont olvasható hosszúságú, dobozonként összelegózható magazinja tényleg egy másik világ.
Ebben a ligában játszanak még amúgy mások is. A The Feature és a többi, hosszú újságcikkeket gyűjtő oldal, illetve a trendekkel szembemenő, nagyon ügyes The Magazine is a változatos tartalomról szól.
Meghal-e az RSS?
Aki eddig visszatartott lélegzettel olvasta, most vehet egy nagy levegőt. Az RSS nem hal meg. Az új, csinos magazinos feedolvasók is azt használják, arra szögelték rá a podcastingot, az a csővezeték meg kábelezés egy raklap alkalmazás között. Szóval Aaron Swartz akkor is békében nyugodhatna, ha ő találta volna fel az RSS-t.
Nekem azt mondd meg, hogy mit kell használni ezután hogyha az a fontos, hogy több gépen is meglegyenek a feedek? Mert így a böngészőbe beépült megoldások kiesnek, csak az online jó, netvibes-ra meg nem térnák vissza.
Hosszú válasz: itt egy lista https://docs.google.com/spreadsheet/lv?key=0ApTo6f5Yj1iJdFRfWmhUVjV0WkktTjJhUUE4dGR5WUE&f=true&noheader=true&gid=0
Rövidebb válasz: Feedly, Newsblur, és mire tényleg bezár a Reader addigra tisztábban fogunk látni.
Én azért remélem, hogy a fejlesztők júliusig nekiugranak még egyszer, mert a Feedly meg a Newsblur sem az igazi.
Nagyon nem értünk egyet, sőt: “a Readerhez hasonló olvasóknak leáldozott,” mi ez a hülyeség? A filpboard-hoz hasonló programoknak meg van a helye, de az rss reader cuccnak is. Baromira szeretem a Reader-t úgy ahogy van. Nem akarok én osztogatni, a feedjeimet akarom rendszerezve, csillagozva egy helyen. (egyébként ide is a reader hozott)
Olvasd el újra kérlek. Nem velem vitatkozol. :)