A hét, amikor a mindenki az ipadeseket kezdte jelenteni

flipboard_1

“A hét, amikor mindenki magazinszerkesztő lett” - ez a posztnak a címe, amiben a Flipboard vezetése annak örül, hogy emberek tömegei kezdték el használni az app 2.0-s változatát. Az új verzióban lehet cikkeket elmenteni, megosztani, saját magazinná összeállítani. Ez akár jó is lehetne, ha az egész nem egy kevéssé szimpatikus zárt kertben történne.

A fenti képet androidos tableten lőttem - Androidra az 1.9-es Flipboard a legújabb, a 2.0 “coming soon” - de ugyanezt látnánk PC-s böngészőben is. A cég tehát a mindenkinek egy nagyon szűk definíciójával dolgozik. Ebbe még az összes saját felhasználjuk se fér be.

#3800 (t mint tazsin)

Valahová fel kell írni, hogy a címke szerint miből volt a nagyon izgalmas arab tazsinkrém, ami szégyenletesen elfogyott: paradicsom, koriander, mustár, chili, fahéj, fokhagyma, pimiento paprika, kömény, ecet, kurkuma, citrom.

Mókusember akcióban

Kint hó van meg csend meg halál, úgyhogy a szeretve oktató tartalmak, szívet melengető őrültek ma elmaradnak. Helyette itt az extrémsportoló Jeb Corliss, aki már leugrott a torontói Space Needle-ről, az Eiffel-toronyról, az Empire State Buildinget pedig azért hagyta ki, mert ugrás előtt letartóztatták. Ez a figura suhan le pár méter magasságban egy hegyi rét felett mókusruhában wingsuitban. Adrenalinpumákat beindítani!

Akinek Corliss nem elég, az folytathatja Jokke Sommer és Ludovic Woerth Rio de Janeiro felett bemutatott gyakorlatával.

Hé, kapitány!

Gondolkodtatok már azon, hogy milyen lehet védeni a határvidéket Xur és a Kodan Armada ellen? Vagy milyen lehetett a Halálcsillag terveivel menekülni egy koréliai korvetten? Nem kell tovább filozfálni, van rá játék.

A Faster Than Light - barátoknak csak FTL - nagyon retró. A játékmechanikáért az őskorba nyúltak vissza, az FTL roguelike, azaz ha elveszítünk egy űrcsatát és a hajó felrobban, akkor esély sincs visszatölteni mentésből. Minden halál végleges, új játék indul, új hajó próbál meg elmenekülni a lázadó flotta elől. A grafika újszerűbb legalább egy évtizeddel, de azért két dimenziós, mozgással pedig nincs éppen tele a játék.

A játék az elmúlt húsz év során bármikor elkészülhetett volna, annyira kortalan. Csillagok között kell ugrálni a játékosnak, szektorokat átszelve, minél közelebb kerülve az otthoni bázishoz, akiknek szólni kell, hogy jönnek a lázadók. Időközben automata vadászokkal, kalózokkal, barátságtalan idegenekkel lehet összefutni, meg van persze meteorzápor, napkitörés, miegymás. A bolygók közelében csak addig kell időzni, amíg feltölt az FTL-hajtómű és végre lehet hajtani az újabb ugrást.

Az űrcsaták két szinten is zajlanak. Egyrészt tüzelni kell az ellenfélre, szétlőve a hajó különböző irányítórendszereit. Másrészt a legénységet irányítva folyamatosan javítgatni kell a saját hajót. Ritkán fajul kapkodássá egy csata, de nagyon észnél kell lenni. Amelyik rendszert kilövik, az nem működik. Egy létfenntartó berendezés vagy pajzs nélküli hajón pedig nem jó harcolni.

_ftl_1

A csaták végén a legénység összegyűjti a zsákmányt (rakéták, esetleg fegyverek és a fizetőeszközként szolgáló fémhulladék) és tovább megy. A hazai bázis felé vezető úton érdemes útbaejteni a boltokat, ott lehet új legénységi tagokat felvenni, a hajót tuningolni és új fegyvereket szerezni. A maradék pénzt pedig a hajó továbbfejlesztésére kell elverni. Hiába van tele lézerrel a hajótest, ha a reaktor nem bírja el a fegyverrendszereket.

_ftl_2

Az FTL-ben pont annyi jutalmazási rendszer van, ami leköti a játékost. Az egész játékban alig több, mint negyven plecsnit lehet megszerezni, ám ezek egy részével más taktikát igénylő új hajók is járnak. Az ilyen finomságok miatt több hétnyi folyamatos játék van az FTL-ben, az meg tíz dollárért ajándék.

Bármennyire csekély is az esélye a játékosnak a győzelemre, a halál nem válik mechanikusan ismétlődő, jelentés nélküli eseménnyé az FTL-ben. (Aki ezt akarja megtapasztalni, annak Hotline Miamit kell játszania.) Mindig azzal a tudattal jár, hogy a birodalomnak harcolnia kell majd, a jóelőre elküldött figyelmeztetés pedig nem érkezett meg.

(Ha épp nem hiszek a Kickstarter modellben, az FTL-re szoktam gondolni. Erre a játékra ott lett meg a pénz, és csodálatos a végeredmény.)

Ha már úgyis mindenki a Readerről beszél

“A Google többet is tehetne Aaron Swartz emlékének tiszteletben tartásáért, mint hogy megöli a Readert és azzal Aaron termtményét, az RSS-t” - írja a Twitteren Johny Perry Barlow, a Grateful Dead egykori szövegírója, az Electroni Frontier Foundation alapítója, az internet egyik hőse. A Google március 14-i bejelentése óta nagyon sok ostobaságot írtak le a Reader, az RSS és a hírolvasás kapcsán, teljesen véletlenszerű, hogy pont Barlow twitje tette be a kaput nálam.

Az evolúciót látjuk-e működni?

A leegyszerűsítő magyarázatok egy részét a következőképpen lehet összefoglalni: a Google Reader egy régi világ alkalmazása volt, a Google nem hallotta meg az idők szavát, a Readerhez hasonló olvasóknak leáldozott, helyüket a Flipboardhoz hasonló programok vették át. Hosszúban itt van Clay Allshop által megírva: A Product vs. A Symbol

Az elmélettel több baj van. Az egyik, hogy a Google megpróbálja értelmezni az idők szavát, így született a Currents. A másik pedig, hogy sem a Flipboard, sem a Currents, sem a többi lapozgatós, tabletre optimalizált program nem profi hírolvasó eszköz. Az RSS-olvasó a Híradó, a lapozgatós olvasó a Fókusz. Vagy, hogy aktuálpolitikai oldalró se lehessen nekimenni, az egyik a hírlap a másik a magazin.

Újságíróként két dologra használtam az RSS-olvasót. Az egyik, hogy nagy mennyiségű, gyakran frissülő információt pörgessek át. A hírek keresésének, követésének eszköze volt. A másik felhasználási mód abból fakadt, hogy a Reader a Google projektje volt: kihelyezett agyként működött, mindenre emlékezett, megfelelő keresőszavakkal elég sok mindent elő lehetett ásni hónapok távlatából is. Tudtam keresni abban az internetben, amit olvasok.

“Jaj, olyan blogot találtam”

A bírálatban igazság is van. A Reader források felfedezésére nem volt az igazi. Ironikus módon korábban alkalmasabb volt, mint most a végóriában. Amíg voltak közösségi funkciói, működött a megosztási funkció, addig egészen érdekes dolgokat lehetett találni. Mindezt azért, mert az emberek rendkívül érdekesek. A kedvenc, a Share leépítésével elhagyott kontaktom bámulatosan furcsa művészeti linkeket osztott meg néha.

Most van algoritmus alapú ajánlórendszer a Readerben. Minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb. Ezzel szemben a Flipboard látványos, pont olvasható hosszúságú, dobozonként összelegózható magazinja tényleg egy másik világ.

Ebben a ligában játszanak még amúgy mások is. A The Feature és a többi, hosszú újságcikkeket gyűjtő oldal, illetve a trendekkel szembemenő, nagyon ügyes The Magazine is a változatos tartalomról szól.

Meghal-e az RSS?

Aki eddig visszatartott lélegzettel olvasta, most vehet egy nagy levegőt. Az RSS nem hal meg. Az új, csinos magazinos feedolvasók is azt használják, arra szögelték rá a podcastingot, az a csővezeték meg kábelezés egy raklap alkalmazás között. Szóval Aaron Swartz akkor is békében nyugodhatna, ha ő találta volna fel az RSS-t.

Drakula máshogy

A Hármas könyvelésben már egyszer volt szó David Aja és Matt Fraction közös képregényéről, amiben az Avengersből ismerős Hawkeyet olyan helyzetekben mutatják be, amikor épp nem szuperhős. Ellenfelei így is vannak, csak nem a világra utaznak, hanem a Hawkeye társbérlőire. Ők a rang szerint különböző Adidas mackókba öltöztetett gengszterek, a Tracksuit Drakulák. Eddig a fikció.

Indulási idő alapján két kocsi is megfelelt volna jómúltkorában, amikor jöttem otthonról Pestre (mondjuk ki: itthonra), úgyhogy kocsi alapján választottam. Az egyik ugyanis úri kocsi volt, jobbkormányos A megbeszélt találkozóhelyen már három ember várt, ketten csomaggal, a harmadik jamaicai csíkos, kapucnis Adidas mackóban. Ő volt a sofőr. Pest felé elmesélte, hogy nyugaton él, az a biznisze, hogy lakásokat vesz ki, majd azokat ágyanként adja ki albérlőknek. Beszél nyelveket, nem akad fenn a helyi szabályozáson, és lakásonként megvan kábé az ötszáz euró. A december meg a január vacak, de amúgy megy a szekér, meg hát vannak mellékes bizniszek is. Eddig a valóság.

A Hawkeye készítésének műhelytitkairól amúgy iszonyatosan sokat lehet megtudni a Decompressed podcast negyedik adásából, ami csak arról szól, hogy Kieron Gillen - maga is képregényíró, gamer újságíró, épp csak nem rocksztár - a két alkotót faggatja. Van szó benne a drakulákról is.