Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
“Természetesen megkérdeztük, hogy miként kezelik a kényes tartalmakat (pl. pornóirodalom, szélsőséges politikai nézeteket terjesztő kiadványok stb.), de Kun Gabi megnyugtatott: van egy beépített szűrőjük, amely a vonatkozó kulcsszavak segítségével kizárja, hogy az efféle könyvek a rendszerbe kerülhessenek.” (NOL)
Más források szerint a Rukkola nem szűr semmit, aki akar, még Mein Kampfot is talál rajta. Na így higgyen az ember az újságnakírott szónakRukkolának.
“Chiptune giants Anamanaguchi have used the first chunk of the money from their successful Kickstarter campaign to send a slice of pizza into space.”
Megöregedtünk. Esetleg felnőttünk. Mindenki válassza ki magának azt, amelyik jobban tetszik. A lényeg, hogy már nem vagyunk tinik, megjön a hónap elején a fizetés, van pénz a hobbijainkra. A világ a mi képünkre alakul.
Ha lebontjuk, akkor ez úgy néz ki, hogy a New York Times bestseller listáján nem csak vendég a sci-fi és a fantasy, hanem rendszeres szereplő. Bőven készülnek a sorozatok és a mozifilmek is mind a szokványos szubkulturális témákról, mind a szubkultúrákról magukról. Ha ez nem elég, ide lehet keverni a képregényfilmeket. Ha az sem, akkor azt, hogy a játékok formanyelve mindenkinek ismerős. Nem kell lábjegyzetelni, hogy milyen pénzérmék peregnek, amikor Scott Pilgrim kiüt egy gonosz exet. Hab a süti tetejére, hogy a videojáték is felnőtt, bevételek tekintetében mindenképp.
A felsorolás azért jött ki belőlem, mert a héten túl gyakran találkoztam szembe a geek pride jelenséggel. Ami pont annyira visszatetsző, mint amikor a gay pride kapcsán felmerül - mert mindig felmerül - hogy kéne heteroszexuális felvonulás. Úgy érzem, hogy a szubkultúráknak lassan szembesülniük kell azzal, hogy ők a mainstream.
Tartósan nem lehet úgy kisebbségnek érezni magunkat, ha a mi úgynevezett hőseinkkel van tele a sajtó. A tavalyi Bossúállók filmet az első két hétvégén 113 ezren nézték meg Magyarországon. A Game of Thrones-ról beszél a fél ország. Na jó ez így túlzás, de tán már anyám is tudja, hogy mi az. Lassan tisztába kell kerülni magunkkal. Mit akarunk?
Amit sajnálok, hogy a Várbazárt gyakorlatilag elszalasztottam. Körbe van építve konténervárossal, zártláncú tévével, kobakos őrrel a szegény oroszlán.
Az első olyan Instagramos képem, amit úgy igazán el akartam rakni, mert egyrészt bizonyítja a kicsit túl jól hangzó ‘az a jó kamera, ami kéznél van’ szabályt. Másrészt pedig benne van az apámra annyira jellemző problémamegoldási mód. Igen, az egy forrasztópáka. Igen, egy perc rajta hegyet cserélni, amely hegy egy vastag rézdrót. Ugyehogy.