Budapest legnagyobb titka az, hogy a város egy része el van rejtve szemmagasság felé. Csak az él igazán ott, aki felemeli a fejét és nem átall bámészkodni. Ebben persze benne van az is, hogy a járt utak - megszokott oroszlánok - után turistává kell vedleni. Vagy flaneurré, ha felvágósabb szót keresünk.
Múltkor például egy kapcsolási rajzot, de legalábbis egy berendezés vázát találtam meg az Eötvös utca egyik házán, a frízek között. A házat Marton Ákos építész tervezte, 1905-ben húzták fel. Az érdekességet a fríz motívumai jelentik: voltmérő, generátor, transzformátor, telefonközpont, csengő. Kapcsolási rajznak talán vad nevezni, de az egészen biztos, hogy egy területről származó tárgyak.
Az építész nevére és az építés időpontjára keresve nem nagyon találtam forrást. A házszám - Eötvös utca 38 - sem segít. A szecesszio.com egyszerű lakóháznak nevezi az épületet. Az egyetlen érdekes nyom az Ipernity képmegosztón található, ahol egy fotó alatt az szerepel képaláírásként, hogy az épület Magyar Elektrotechnikai Egyesület egykori épülete.
Így már helyükre kerülnek a kirakós darabkái. A részletek persze hiányoznak, valószínűleg az 1908 óta kiadott Elektrotechnika pár cikke foglalkozik vele, hiszen egy ideig itt volt a kiadóhivatal is. Van is tippem, kihez kell fordulni.
