Haszontalan, szép, régi tárgyak nyomában

Körülbelül egy hete bulvárműsorokat nézek Tony Soprano kedvenc csatornájáról, a History Channelről. A Storage Wars-szal kezdtem, amit még otthon csíptem el a tévében először, és talán nem is historys. Aztán jött a Pawn Stars, Counting Cars és a többi hasonló.

Körülbelül lehet követni, ahogy az egyes évadok, az azonos ötletre épülő műsorok hogyan válnak egyre realitisebbé. Az első még elvolt kimutatott ellentétekkel, kisded beszólogatással, licitálással, a sokadikba már kellett a lökdösődés is. Az aukció vezetője lassan bíróvá és óvóbácsivá vált. Szerencsére nem emiatt izgalmas a vatera realiti.

lakat-0341
Számzáras régi lakat, kinek ne kéne ilyen?

Onnan érdemes megközelíteni szerintem, hogy ezek a műsorok a tűnt korok tárgykultúrájával keresik a kapcsolatot. Nagyon gyorsan lebontják a ‘régi tehát értékes’ megfelelést. Ezek az epizódok talán a legviccesebbek, mert közben szembesülünk azzal, hogy vannak régi New York-i taxiórákat meg horgászcsalikat gyűjtő emberek. Csak éppen tíz-húsz dolláros értékekkel van tele a vitrinjük, ebből nehéz meggazdagodni.

Sofőr kerestetik
A retró lemezjátékoknak például itthon is van piaca

A tárgyak többsége viszont rejtőző, felbecsülendő drágaság. Egy részük fegyver, más részük americana, a maradék viszont olyasmi, aminek gyermekként lehet örülni. Flipperasztal, BMW Isetta kisautó, ősnyomtatványok vagy éppen a révkalauz hívására szolgáló mozsárágyú. Pár száz éves működő eszközök, amik egyben az egy-két-öt év alatt elkopó mai csúcstechológia antitéziseiként is szolgálnak. Ráadásul, mivel gyűjtői darabok, nem kell rajtuk számonkérni a hasznosságot. A műsorok egyszerre adnak száz százalékos hamis nosztalgia élményt, apró információkat és a vaterázás érzetét. Nem nehéz előttük ragadni.

Na jó, lehet ezt kicsit túlgondoltam, de nézzetek meg egyet.

(Ja igen, a fotók sajátok, egyszerűbb volt, mint betolni egy YouTube embedet.)

Megfogta a kezem a Firefox

firefox

Kontraproduktív, ha egy RSS-olvasóban nem jelennek meg a tartalmak. Mivel a választott Google Reader pótlékomból, a Newsblurből pár napja eltűntek a videók, nyomozni kezdtem. Elsőre gyanús volt a favicon helyén lévő pajzs logó, amiről kiderült, hogy egy istenverte alert. Onnan már könnyű volt eljutni a Firefox 23 új funkciójához, a vegyes tartalom (mixed content) blokkolásához. Röviden ez annyit tud, hogy a https-en betöltött oldalaknál tiltja a nem biztonságos elemeket. Például a biztonságos RSS-olvasóból a videóembedeket.

A problémára két és fél megoldás van. Kezdjük a féllel, el lehet menni vitatkozni a Bugzillára arról, hogy kéne ehhez a funkcióhoz egy fehérlista, mert az emberek nem akarják naponta többször engedélyezni a New York Times oldalán a videókat. Ez remek szórakozás, embereknek elveik és világnézetük ven, mindig nagy poén ilyen vitába belemászni. Aki csak olvasni akar, az vagy kikapcsolja a teljes mixed content blockingot, ami az about:config oldalon a következő néven található: security.mixed_content.block_active_content. Ez gyakorlatilag nem megoldás, az ember magát lövi lábon.

A harmadik lehetőség, és én ezt választottam, hogy az egy darab igazán fontos, vegyes tartalmat mutató oldalon kikapcsoltam a https-t. Ez sincs összhangban a Firefox fejlesztők elképzelésével - ami alapvetően jószándékúnak tűnik, csak rohadtul átgondolatlan -, sőt a sajátjaimmal sem, viszont talán így veszítek a legkevesebbet

Ez az a Firefox verzió amúgy, amiből kiölték a <blink> funkciót is.
Update: ezek után meg kell nézni, hogy <marquee> van-e még.

#4537 (o mint olvasnivaló)

Ktamáskodom egy kört, mert hétvégén annyira meleg volt, hogy nagyjából csak olvasni lehetett. Meg aludni. Meg mondjuk sikerült venni egy biciklit, de erről majd egyszer, később. Szóval olvasnivaló!

Zene otthon és a munkahelyen (bildungsroman)

Van, hogy az ember feladja, és meghajol a törvényeknek. Én hónapokig küzdöttem az ellen, hogy elfogadjam a Foobar2000 logikáját, mert az hibásnak tűnt. Aztán beláttam, hogy egyszerűbb a Foobar logikája köré felépíteni egy működő rendszert, mint egy programmal vitatkozni.

A probléma a következő: több zeném van, mint amit az ember magával cipel. A zenék nagy része egy hálózati merevlemezen van, ami tud meghajtó lenni, tud samba megosztás lenni. Munka közben csak a gépen levő zenékből válogatok, otthon átváltok ASIO-ra és tudok rendesen is zenélni, ráadásul nagyobb a választék is.

A logikus megoldás szerintem az lenne, ha a program kezelne több könyvtárat, ahol a könyvtár kivételesen library értelemben van, nem a directory magyar megfelelőjeként, az legyen mappa most. Több mappát meg is tudok neki adni, lehet köztük hálózati is, ezeket figyeli, a változások megjelennek, még piszok gyors is. Viszont nagyjából sehogy sem kezeli, ha a mappa eltűnik. Ahelyett, hogy kivenné a tartalmát a könyvtárból, csendesen sír, és ha onnan kéne lejátszani valamit, akkor hibákat dobál.

A Foobar2000 remekül pluginezhető, de - és itt kezdett gyanússá válni a dolog - nincs egy könyvtárváltó plugin sem. Hozzám hasonló, eltérő logika szerint élő emberek panaszait meg lehet találni a fórumban, de ők sem jutnak semmire. Magyarázzák nekik, hogy tageléssel valahogy meg lehet oldani a gondot, de ez egy saját taxonómia felépítését jelentené, amit, ha nem tévedek nagyot, a fájlok id3 címkéjében kéne tárolni. Egy egész, komplex, golfpályával és jacuzzival is rendelkező pokol van ott berendezve.

A megoldás pofonegyszerű: kétszer kell felrakni a Foobart. Igen, így. Az egyik figyeli a gépen levő helyi mappákat, a másikba be vannak állítva a hálózati megosztások is. Az egyik a Foobar Otthon, a másik a Foobar Munka. Az eleganciának a nyomai sincsenek meg benne, viszont öt perc alatt össze lehet rakni és működik.

Természetesen van alternatív megoldás is. Keblünkre lehet ölelni a DLNA-t, ami ugyan egy egészen újfajta, Winamp kategóriákat a zenékre kényszerítő, kényelmetlen listákkal dolgozó séma, de többé kevésbé működik. Folyamatos frusztrációt képes okozni, és rossz érzés rá haragudni.