48 százalék

Elszámolási vitába keveredni - ha néha fontos dolgok is múlnak rajta - kellemetlen élmény. Én pedig ezzel az élménnyel kapcsoltam ki a felzárkóztató képzés keretében végigjátszott Batman: Arkham City-t. A program ugyan azt állítja, hogy a játék 48 százalékánál járok, de elfogyott a történet. Tudom mi lett Jokerrel, rácsuktam a kalitkát Bane-re, összehaverkodtam Mr. Freeze-zel és még arra is volt érkezésem, hogy leüssem Zaszt és megoldjak néhány Macskanős küldetést. Túlzás tán, de azt is mondhatjuk, hogy mintajátékos vagyok.

Még mintább akkor lehetnék, ha összegyűjteném a pályán elszórt trófeákat, fáradnék azzal, hogy megkeressem a sztorihoz nem, vagy csak alig kapcsolódó mellékküldetéseket. Ja és még vannak tarzanozós és siklórepülős bemutatófeladatok is, amiknek a végén Alfred rádión keresztül megsimogatja a hegyes füleimet.

Panaszra igazából akkor lenne okom, ha a kétéves játékot az eredeti, 50 dollár körüli árán veszem meg, nem pedig akcióban. De így sem vagyok elégedett. Lenyúlták az ötvenkét százalékom.

Jason Scott beszél

Ehhez nem kell igazából a címnél több szót fűzni. Jason. Scott. Beszél. Ez az ember egyszerre rendkívül szórakoztató, kellően okos, és eléggé mérges a múlt megőrzése miatt. Nézzétek meg, jó lesz.

Will McAvoy Tobagón

Hülyének fogtok nézni, ha azt írom, hogy az ember olyan kis dolgoknak is tud örülni, mint egy jól megszólaló harsona, mert ugye az mégis mekkora már. De körülbelül ennyi kellett, hogy beleszeressek a Kobo Town lemezébe, az első kórus után megszólalnak a fúvósok, én meg el vagyok veszve. Pláne, hogy a Cumbancha boltjában, ahová amúgy The Tel Aviv Sessionért mentem, 10 dollárért adják mp3-ban és flacban.

Pluszpontért lehet jót kacagni azon, hogy a Kaiso Newscast hogy egybevág az első Newsroom évaddal.