Beilleszteni sem kellett volna, úgyis emlékeznétek a jelentre a Pop, csajok, satöbbi elején, amikor azt magyarázza Rob Gordon, hogy a popzene nyomorulttá teszi az embert. Vagy fordítva, azok hallgatnak popzenét, akik amúgy is kutyául érzik magukat. Vagy valami ilyesmi. Viszont nem csak a popzene ilyen. Biztos, hogy több száz ilyen innen-onnan összeszedett stratégiát üzemeltetünk. És biztos nem újdonság ez. Mégis furcsa élmény, amikor tudatosul.
Több tíz óra Falloutozás után jöttem rá egyszercsak, hogy tanult mintákat követve csinálok marhaságot. Gazdag voltam, mint Krőzus, a táskámban volt egy klinika teljes gyógyszerkészlete és a Nemzeti Gárda összes fegyvere. A világ megmentése, túlélés, viccesen megőrülés - szintén tanult dolgok - helyett viszont egy romos épület alagsorát fésültem át.
Félreértés ne essék, a megelőző harmincakárhány órányi játék alatt egyszer sem volt semmi lényeges a mosdóban. A Fallout 3 nagyon ügyesen van felépítve: az átlagnál magasabb képességekkel plusz zsákmányhoz, a sztorit, világot kiszínező részletekhez lehet hozzájutni. A fő célok, eszközök viszont megszerezhetők. A történet gurul, ha lökjük. Viszont másik húsz játék meg megtanított eldobott hajónaplót, dugigránátot, eldobott tárat keresni a mosdóban.
Folyománya nem igazán van. Ha túlélnék egy atomháborút, valószínűleg egy vécében lőne valaki hátba, miközben az ajtókat nyitogatom.
(Fotók: Atin és Thierry Ehrmann)
Viszont miután hátbalőtt, bekapnál 8 doboz Dandy Boy Apples-t, betolnál a crippled felsőtestedbe egy stimpackot, majd fordulásból lelőnéd egy gatling laserrel.
Utána persze átkutatnád a hullát söröskupakokért, és egy rad-x bevétele után jót húznál a csapból.
Valahol a fele táján elgondolkodtam, hogy berendezek egy falloutos fiókot itthon. Lenne benne két töltény, öt kóláskupak és egy fizetési kimutatás.