Kezdjük az őszinte, kendőzetlen, kíméletlen, savként maró igazsággal: ha nem voltatok ott, elcsesztétek. Jövőre újra lehet próbálkozni. Volt szó a gonoszság természetéről, és arról, hogy milyen eszméletlen mennyiségű aprómunkával jár huzamosabb ideig gonosznak lenni. Erről Keith Kahn-Harris heavy metál szociológus beszélt. Aztán volt egy csodálatos, már-már teleshopos szerelmeslevél a Casion FW-91 terroristaóráról Andrew Hunter Murraytől.
Korábban a bespeedezett Mikulásnak tűnő Irving Finkel elmondta miért kezdtek naplókat gyűjteni, és hogy lett egyszercsak hatezer példányos az állomány. Azt is mondta, hogy a naplónak az a lényege, hogy az ember nem hazudik és nem akarja, hogy más elolvassa, szóval teljesen más mint a blog.
Irving Finkel: a blog is not a diary. Blogs are public and full of lies, diaries are private and hold personal truth #boringV
— Sinead Doyle (@smcdoyle) May 9, 2015Andy Riley, az öngyilkos nyulas képregény szerzője elmondta, hogyan jött rá, hogy a nagyobb körforgalmak közepén remekül lehet vadkempingezni. Dan Schreiber Kína - szerintem az országon kívül nagyjából ismeretlen - furikipari innovációiról számolt be.
És aztán voltak jó rossz filmek, szifiliszes Voldemort, beszélt egy hétéves srác arról, hogy mi menő a liftekben, megtudtuk hogy mondják szamoaiul, ha valakinek összetörik a szívét. És a felsorolás nem teljes.