Egy hónapon keresztül rágtam magamat, hogy egyrészt akarok-e fényképezőgépet venni, másrészt milyet. Az elsőt Judit segített eldönteni, a másodikat meg akaratán kívül, de Tamás, aki a kezembe nyomott egy kölcsönkapott Fujit. (Mindkettőtöknek köszi!)
A Fujinak az volt az érdekessége, hogy mindene kéz alatt volt. Mint régen a Prakticán: jobb kéz idő, exponálógomb, felhúzó, bal kézen a blende és az élesség. A Fujinál, digitális gép lévén kicsit bonyulultabb, de még így is egyszerűen kezelhető úgy, hogy nem nézek fel a keresővől. Ezt az amúgy csodálatos Canon G11-em nem tudta teljesen. Persze csalás volt a dologban, a Tamásnál levő X-E1-en a Fuji nem túl olcsó 35 milliméteres, gyors/fényerős lencséje volt. Legalább van mire spórolni.
Amíg a 35mm meglesz, viszonylag jól eljátszom a 16-50-es kitlencsével, ami ugyan nem fényerős, viszont egyébként szeretni való darab. Jó megfogni, használni, részben hozza a filmes-tükörreflexes élményt. Amiről persze akkor nem is tudtam, hogy az 1.8/50-es lencse maga a luxus, később ilyen nem lesz, vagy nem párezer forintért. Egyelőre nagyon élvezem, aztán majd mesélem tovább, ha lesz mit.