Amelyben startupot akarok indítani

…csak a startup ötletedről ne beszélj - javasolta tegnap a munka utáni kocsmázás közben Anti, pedig akkor még csak sörök voltak, startupot pedig jellemzően felesek után szeretnék csinálni. Viszont eszembe juttatta, hogy ide sose írtam meg.

startup

Szóval kéne úgy százmillió dollár, mert van egy izgalmas diszruptálható ipar. Ez pedig az Afrika szarva környékén zajló teherforgalom. A kreatív pusztítás úgy nézne ki ebben az esetben, hogy az értékláncból kiszorítjuk az egyik szereplőt a rendelkezésünkre álló, a versenytársaink által nem birtokolt technológia segítségével. Felejtsük el Carr IT doesn’t matter-jét kicsit, amúgy is végig kell gondolni, mennyire valid, most hogy a szoftver megette a világot. Eleve hardverben gondolkodunk. A hardver ugyan drágább, kockázatosabb, de támaszkodhatunk off-the-shelf technológiákra, meglevő iparági innovációkra. A megfelelő helyen kell lennünk - Bunnie Huang is megírta, csak ő Kínáról, mert mikroelektronikával foglalkozik.

Neal Stephenson már megírta vázlatban bizniszmenül a tervet:

“[This trend], which everyone knows about, and [that trend], which is so incredibly arcane that you probably didn’t know about it until just now, and [this other trend over here] which might seem, at first blush, to be completely unrelated, when all taken together, lead us to the (proprietary, secret, heavily patented, trademarked, and NDAed) insight that we could increase shareholder value by [doing stuff].”

Van egy sokkal jobb szöveg is, de előbb a lényeg. Az értékláncból a tulajdonost veszük ki, a folyamat a szállítás Afrika szarvánál, és az van, hogy kéne százmillió dollár egy első fiatalságán túl levő, de kikalapálható rombolóra.

Southern Seas 2009

Őfelsége Manchester rombolóját - lásd fent - már eladták, de erről a kategóriáról beszélünk. Az építtetőnek már nem kell, de bármelyik őszül-de-még-festi haditengerészet szívesen rátenné a kezét. Üzleti terv erre.

Kockázati tényező, hogy nagyon kormányzati ösztöndíjakra, pályázati pénzekre nem nagyon lehet számítani. Ellenben arra se, hogy Eritrea elkezdi lőni a cég zászlóshajóját. Ja, és a tőzsdére vonulás sem lesz egyszerű.

(Fotó: Mike Dierken, CC-BY és Mass Communication Specialist 2nd Class Brandon Sheland, közkincs)

Így lettem borítófotós

cover_v1_1

Dicsekvés ON: még valamikor fél (egy?) éve írt rám Dragon Zoli, hogy az Americana eBooks egyik kiadványához elkérnék egy képemet borítónak. Erre ugye csak igent lehet mondani. Pláne, hogy a kép amúgy is Creative Commons Nevezd meg licences. Meg Radnóti.

Sztori erre, könyv amarra.

Analóg és digitális (nálunk és más nemzeteknél)

2015 az új 2007, blogposztban válaszolok blogposztra. (Az amúgy melyik év volt, amikor alig kommenteltünk, mert megette a spam, Akismet meg nem volt még?)

Doransky írt a Mediumon arról, hogy az Airdrop az új CB-rádió. A sztoriban van nosztaliga is, volt Mátyás gyerekkorának egy olyan szakasza - és ez nekem annyira rémlik, hogy valahol tán megvan a cébém is - amikor az év menő tárgya a rádióadóvevő volt. Cébének hívtuk, de valószínűleg nem volt az. Nem tudtunk rábeszélni a taxisok sávjára úgy, mint az ipari Yaesukkal lehetett. A lényeg nem ez, hanem az, hogy voltak és vannak olyan közjavaknak számító frekvenciák, ahol eszköztípustól függetlenül lehetett játszani.

Abban szerintem is igaza van Mátyásnak, hogy az Apple Airdrop fájlmegosztó protokolja egy modern csoda. Az eljárást tudó eszközök között fájdalommentesen lehet fájlokat cserélgetni: bedobod a képet az egyik walkie-talkie-ba és kiesik a másikon. Nem valósul meg viszont az eszközfüggetlenség. Vegyes hálózatban nem használható, marad a konfigurálgatós szívás vagy a Dropbox LAN sync opciójának bekapcsolása, ami viszont már egy szoftveres megoldás, külső szolgáltatás, stb. Hiányzik belőle az analóg rádiózás egyszerűsége.


Semmi hatalmat senkinek, aha.

És ha már analóg, a másik, felszínen CB-szerű megoldás, a mesh-hálózaton alapuló üzenetküldés sem teljesen hasonló. A Firechat kiszolgálja a tüntetők igényeit, de valószínűleg minden magára valami is adó titkosszolgálat gyűjti a helyen elkapható MAC-címeket, IMEI-számokat és egyéb azonosítókat. És akkor a szolgáltatásnak még istenesen neki sem estünk.

Viszont, ha már úgyis blogposztban válaszolok egy blogposztra, lehet még egy kicsit 2007. Akkor nagyon hittünk a meshben és a közösségi wifiben, mert a mobilnet lassú és drága volt. Mostanra nem drága, de szembesültünk más korlátokkal: ahol ezer ember tüntet, ott már nincs mobilnet. “Óriási lehetőségek vannak ebben a rendszerben” - írja Mátyás. Legyen igaza.

A posztapokaliptikus állapot

Beilleszteni sem kellett volna, úgyis emlékeznétek a jelentre a Pop, csajok, satöbbi elején, amikor azt magyarázza Rob Gordon, hogy a popzene nyomorulttá teszi az embert. Vagy fordítva, azok hallgatnak popzenét, akik amúgy is kutyául érzik magukat. Vagy valami ilyesmi. Viszont nem csak a popzene ilyen. Biztos, hogy több száz ilyen innen-onnan összeszedett stratégiát üzemeltetünk. És biztos nem újdonság ez. Mégis furcsa élmény, amikor tudatosul.

Több tíz óra Falloutozás után jöttem rá egyszercsak, hogy tanult mintákat követve csinálok marhaságot. Gazdag voltam, mint Krőzus, a táskámban volt egy klinika teljes gyógyszerkészlete és a Nemzeti Gárda összes fegyvere. A világ megmentése, túlélés, viccesen megőrülés - szintén tanult dolgok - helyett viszont egy romos épület alagsorát fésültem át.

Félreértés ne essék, a megelőző harmincakárhány órányi játék alatt egyszer sem volt semmi lényeges a mosdóban. A Fallout 3 nagyon ügyesen van felépítve: az átlagnál magasabb képességekkel plusz zsákmányhoz, a sztorit, világot kiszínező részletekhez lehet hozzájutni. A fő célok, eszközök viszont megszerezhetők. A történet gurul, ha lökjük. Viszont másik húsz játék meg megtanított eldobott hajónaplót, dugigránátot, eldobott tárat keresni a mosdóban.

Folyománya nem igazán van. Ha túlélnék egy atomháborút, valószínűleg egy vécében lőne valaki hátba, miközben az ajtókat nyitogatom.

(Fotók: Atin és Thierry Ehrmann)