#123535 (ruhagét)

Felszántotta az internetet, mindenki lehozta, még Ed Miliband brit politikus is nyilatkozott róla. A valamilyen-színű-ruha a hét nyertese.

Majdnem annyira gyakran került elő a napokban az a kérdés, hogy ‘de tényleg kit érdekel az istenverte ruha színe’ mint az, hogy milyen színű a ruha maga. Magyarázat amúgy van a Wireden, ha valakit tényleg érdekel. És a magyarázattal érünk el a lényeghez: nagyon régen volt olyan jelenség, ami ennyire közvetlenül, ennyire egyszerűen megtapasztalhatóan rámutatott arra, hogy az észlelésünk nem abszolút. Amikor az egyik kolléga szerint fehér-arany, a másik szerint kék-fekete, és ezek nem a névtelen, figyelmen kívül hagyható internetes emberek, hanem olyanok, akikkel a nap nagy részét töltöm, akkor az gondolkodásra sarkall. Mit láthatunk még más szemmel?

Tankosromantikus

”- Mit tudsz a másik két tankról?
- Azokra ne számíts, mert végük. Az egyik a folyóban van, a másik ég.”

Az lehet, hogy a második világháború nem politikai kérdés. Már nem itt nálunk, hanem Amerikában. Kockázat nélkül lehet filmet csinálni belőle. A Brad Pitt főszereplésével készül Fury például kiszivárgott a Sony-hack során, kijött valamikor karácsony táján, és mire észbe kaptam, már nem is játszották. Nagyon nem kár érte, azt hiszem semmit nem gondol a háborúról azon túl, hogy ‘hát ez torzít az emberek lelkén, de azért mi vagyunk a jók’.

Egy szót se írnék róla, ha ugyanazon a héten nem kerül a kezembe a War is Boring ajánlása miatt a The Beast of War, ami megint kicsit fantasy, de legalább az ördögi és őrült tankparancsnok tényleg ördögi, a mudzsahedek bőrjakós napszemüveges kemény legények, szóval szépen deheroizálva mindenki. Érdekes látni, hogy Afganisztánról már 1988-ban is le lehetett mondani, nem kellett megoldást kínálni. A film amúgy amerikai, úgyhogy aki hisz abban, hogy az univerzum iróniamaximumra törekszik, mosolyoghat azon, hogy a kétezres években az USA háborúzott ugyanott.

És ha már lemondunk Afganisztánról, akkor még a Kilencedik századot kell megnézni. Az az, amiben az oroszok elmesélték a saját vereségüket.

Így kell járni (járások és kistérségek)

Előrebocsátom, az egész olyan, mintha egy csodás, drága, mérnökök által egy célra épített Makita fúróval vernénk be egy szöget. Van, hogy az a megoldás, de az ember nem nagyon dicsekszik azért vele.

Az OpenStreetmapből egészen csodálatos térképeket és térképdarabokat lehet letölteni. Ha csak egy város, falu, kerület kell, akkor ad kmlt meg geojsont is, a teljes országból pedig van egy remek zipje ESRI shapefile-ban. Ezzel a szög a birtokunkba került.

qgis

Hm, elhagytuk Szentlőrincet

A Makita fúró a QGis ingyenes térinformatikai program. Mindent tud, a csillagot lehozza az égről, de most egy excelpótlék lesz. A kistérségeket, járásokat zoomlevel majd név alapján lehet leszűrni. (Note to self: előtte szerkeszthetővé kell tenni a fájlokat.) Ez a kettő majdnem ugyanaz, de nem teljesen - jó szórakozást a 2013 előtti és utáni adatok összefésüléséhez. Nehezítésként a járásokhoz hozzá kell még csapni Budapest kerületeit. Itt kezd az ember olyanokat beírni, hogy:

  "ADMIN_LEVE" LIKE '%9%' OR "ADMIN_LEVE" LIKE '%7%'

Ahogy minden mást kidobáltunk a fájlból érezhetjük, hogy istenverte barbárok vagyunk legyilkoltunk egy tökéletesen jó Magyarország-térképet, ellenben a CartoDB-be feltölthető méretű adatbázisunk van. Az oldal akkor kezd velünk szóbaállni, ha a mentés által létrehozott összes fájlt összezipelve vágjuk hozzá.

Innentől pedig hozzá lehet járásnév vagy valami ID alapján fésülni egy raklap statisztikai adatot.

Ikertornyok

Valószerűtlenül vacak érzés lehetett a Rochard-t fejlesztő Recoil Games és a Cargo Commandert fejlesztő Serious Brew stúdiójában ülni, amikor a két játékot bejelentették. Első nekifutásra mindkét játék ugyanarról szól: az aszteroidaövben dolgozó kantáros nadrágos csávóról, aki egy spéci eszközzel konténereket rak el az útból és a gonosszal küzd.

rocharcommander

Ha igazán gonoszak vagyunk, akkor felmerül a ki lopott kitől kérdés is. Persze ezzel bevalljuk, hogy nem láttuk se az Űrkamionosokat. Ráadásul tévedünk.

A két játék - és erre valamelyik Serious Brew-s arc interjúja is kitér - tökéletesen más. Direkt. Mert az a pillanat, amikor a stúdiókban emberek hülyén néztek a másik beharangozójára tényleg létezett, de elágazással ért véget. A Rochard-ból egy egészen izgalmas, történetmesélős, fizikai motor köré épített akciójáték lett. Magyarul konténerekkel kell lezúzni a gonoszokat. A Cargo Commander pedig űrben keringő nagy konténerek végigdúlása, idegenek elleni harc és gyűjtögetés. Az a játék, ami megbízhatóan biztosítja az esti negyed óra ugrálást. Hetekig.

Öt-tíz-tizenöt dollárokért lehet mindkettőt beszerezni a Steamen. Nem csak azért kell rájuk nézni, mert izgalmas, ahogy azonos alaphelyzetből totálisan eltérő játékokat hoztak ki.

Haphead: low cost sötét jövő Kanadából

haphead

Cselgáncsozó nyulak, gonosz cég, a jövő haptikus visszacsatolású játékai - ilyesmiről van szó a Haphead című, Kickstarteren megfinanszírozott kanadai cyberpunk sorozatban. Az első két rész fent van YouTube-on, a támogatók pedig már megkapták a teljes évadot. Messze nem tökéletes, látszik, hogy nem volt mindenre pénz. Nem annyira profi - talán mert nagyon sokat vállal - mint a High Maintenance. Viszont cyberpunk, különleges gazdasági zónával (ld. még sweatshop) Kanada közepén. Ha lesz második évad, arra is befizetek.

Olyan Dark Angel nosztalgiám lett, lehet azzal kellene folytatni.